A magyar választási rendszer 1848-1849-ben

1848-1849 forradalmi éveinek a centenárium óta különösen fellendült történeti irodalma a forradalom és a szabadságharc társadalmi-politikai kérdéseit jelentő részben tisztázta. Szocialista történetírásunk igyekezett pótolni azt a hiányt, amelyet a társadalmi kérdésektől elfordult polgári történetírás nyitvahagyott, s leleplezte a polgári történetírás számos ferdítését. Bármilyen széles körű munkát végeztek is történészeink, a polgári átalakulásért, a feudalizmus felszámolásáért és a nemzeti függetlenségért 1848/49-ben vívott harcnak még igen sok jogi vonatkozású részletkérdése maradt felderítetlenül. Főleg a jogi nézetek, különösen pedig a jogi intézmények területénél számos probléma vár monografikus feldolgozásra. Noha Szabó Imrének a burzsoá állam- és jogbölcseletről szóló alapvető monográfiája a szabadságharc idejének jogi nézeteire is kiterjeszkedett, a budapesti államjogi tanszék munkaközössége pedig elvégezte az 1848/49. évi első népképviseleti országgyűlésünk anyagának közzétételét s kiegészítette a Magyar Corpus Iurist a forradalmi törvényekkel, megtörtént a szabadságharc büntetőjogának feltárása is, de a forradalmi államszervezetnek, az egyes szervek működésének, az egyes polgári szabadságjogoknak, különösen a választójognak az értékelése még mindig hiányzik. A jogtörténetírás e mulasztását akarta e kötet írója részben pótolni, amikor 1848-49 forradalmi éve választási rendszerének, az első "népképviseleti" rendszernek feldolgozására vállalkozott.

Mutass kevesebbet