A magyarok ezer esztendeje Rómában

1999 ​elején, az EURO kibocsátásakor, a brüsszeli Európa-központ egyetlen mondatban megfogalmazta Európa lényegét: "Európa a Római Birodalom hagyatékán nyugszik, kultúráját, civilizációját és kereszténységét folytatja. Pannonia területén 1000 körül még folyamatosan kimutatható az ókori kultúra, civilizáció és kereszténység hagyatéka, ezért számunkra a jövő útján és kijelöli az idézet. A 800-as évek elején Nagy Károly óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a jóformán lakatlanná vált, számtalanszor kifosztott „Örök Város”-nak legalább a Nagy Konstantin által létrehozott keresztény intézményeit helyreállítsa romjaiból. Rövid kísérlete után két évszázaddal III. Ottó német-római császár újra aktualizálta ezt a tervet, s fényes építkezésekkel néhány látványos negyedet varázsolt „fővárosá”-ban, az elpusztult Urbsban. Terveibe kiválóan illeszkedett a magyar uralkodó, I. István hajlandósága, miszerint kész országával keresztény királyként, a „Szent birodalom” keleti határát védelmezni. III. Ottó bizánci anyja és neveltetése folytán ismerte a Kárpát-medence viszonyait, s minden támogatást megadott ahhoz, hogy Magyarországot a Nyugathoz fűzze. István – a fentiek miatt – II. Szilveszter pápától 1000-ben, koronázása szentesítésekor, a vázolt politikai koncepciónak megfelelően, egy templomot kapott, és az új feladatok végrehajtására, a Vatikánban egy nagyobb területet, amelyen intézményeket épített: prépostságot 12 kanonoknak, kolostort, szálláshelyet a követek számára és zarándokházat a Magyarországról érkező hívőknek. Szent István király óta, tehát ezer éve, mindegyik magyar intézmény máig működik Rómában: a templom, az iskola, a zarándokház. A viharos évszázadok folyamán elkerültek ugyan eredeti helyükről, de új épületeikben folyamatosságuk vitathatatlan, küldetésük változatlan. Létezésükről, jelentőségükről a magyar közönség és a külföld alig tud. Póczy Klára

Mutass kevesebbet