A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985

A ​XIV-XV. században Európába özönlő cigányság nagyobbik része Közép- és Kelet-Európában telepedett meg. A feudális anarchia, majd az oszmán-török hódítást követő tisztázatlan hatalmi viszonyok lehetővé tették a cigányság sajátos életmódjának fenntartását, szokásaik megmerevedését. A cigányság egészen a török kiűzéséig nem ütközött élesen a magyar társadalommal, nem volt cigánykérdés. A változás a Rákóczi-szabadságharc bukását követően érzékelhető leginkább, amikor a Habsburg uralkodók a cigányoktól lehetetlent követeltek: azt, hogy ősi – s többek között a magyar társadalom segítségével konzervált – szokásaikat, életmódjukat egyik napról a másikra adják fel. E kísérletek kudarca okozta, hogy a cigánysággal kapcsolatos problémák kiéleződtek, és megoldás híján a burzsoá államra hagyományozódtak. A cigánylakosság és a cigánykérdés dualizmus kori és két világháború közti történetének megrajzolását az összeállítók az életmód bemutatásával kezdik. A probléma okait keresve a korabeli magyar gazdaság és társadalom jó néhány neuralgikus pontjáig vezetik az olvasót. A cigánykérdés rendezésére tett kísérleteket levéltári anyagok, rendeletek és tanulmányok dokumentálják. Az iratokból három irányzat képe bontakozik ki. Az egyik végletnek legélesebben Porzsolt Kálmán adott hangot 1907-ben: „Kiirtani! Igenis ez az egyetlen mód.” A másik irányzat a törvényi rendezés mellett tör lándzsát. A cigánykérdés megoldási kísérleteiben azonban az adminisztratív módszereket felhasználó harmadik irányzat kapott leginkább jelentőséget, amely a közigazgatásban vált uralkodóvá. A cigánykérdést a burzsoá állam sem tudta megoldani, főként mert egyszerű közigazgatási ügynek tekintette. A felszabadulás után a szocialista államra várt a valódi, tartalmi megoldás feladata. Ekkor vált a cigányság a társadalom részévé, s az állami intézkedések szemlélete is megváltozott. Adminisztratív intézkedések tárgya helyett segítségre szoruló, hátrányos helyzetű népcsoportnak tekinti a cigányságot minden hivatalos dokumentum. A napjainkig tartó erőfeszítéseket és a mai helyzetet párthatározatok és jogszabályok sora szemlélteti. A dokumentumokból kiderül, hogy a több évszázados hátrányokat nem sikerült – de nem is lehet – négy évtized alatt behozni. Ma is szembe kell néznünk a beilleszkedést akadályozó tényezőkkel, köztük az előítéletekkel. A kötet célja e problémák történeti gyökereinek bemutatása a mai helyzet okainak és lehetőségeinek mélyebb megértése érdekében.

Mutass kevesebbet