A magyarországi vadonélő emlősállatok határozója (dedikált)

Hazánkban a madártannak és az emlőstannak egyaránt Petényi Salamon János volt a megalapítója és első jeles művelője. Míg azonban a madarakkal utána már rengeteg kutató foglalkozott és foglalkozik napjainkban is magas színvonalon, addig az emlősöket jóval kevesebben vizsgálták Magyarországon. Örvendetes viszont, hogy számos magyar emlőskutató (kezdve a múlt században Petényivel, majd századunk első felében Méhely Lajos és későbbi követőik) tudományos tevékenységét ismerték el külföldön is. Ahogy régen, úgy ma is egyik feltétele az állattani kutatásoknak a biztos fajismeret, ennek elsajátítását pedig elsősorban a határozókönyvek segíthetik. Magyarországon az érvényes természetvédelmi törvények értelmében az emlősfauna sok képviselője élvez védettséget, és e védett állatok felismeréséhez szintén fajismeretre van szükség. Gyakorlati megfontolásból ezért szükségesnek ítéltem határozómban elválasztani a csonttani bélyegeket a küllemi bélyegektől, hogy lehetőség nyíljon bármely hazai emlősfaj különálló, esetleg sérült koponyarészek alapján történő meghatározására éppúgy, mint e fajok élő állapotban történő felismerésére. A magyar emlősfaunát ilyen jellegű munka eddig nem dolgozta fel , és éppen ezért igen hálás feladatnak ígérkezett e munka megírása. A korábbi magyar emlőshatározók főként múzeumi gyűjtemények feldolgozását segíthették, minthogy határozókulcsaik küllemi tulajdonságok és a koponya együttes vizsgálatát tették szükségessé. Természetesen a korábbi - magyar és külföldi - szerzők írásai jelentősen megkönnyítették munkámat, számos adatot felhasználtam azokból. A forrásmunkák részletes jegyzékét az Olvasó az irodalomjegyzékben megtalálja, itt csak néhány fontos munkát, G.S. Miller (1912), Sz.I. Ognev (1928 .. . 1950), Schmidt E. (1967) és Topái Gy. (1969) írásait emelném ki, mint az általam leggyakrabban használtakat.

Mutass kevesebbet