A malignus daganatok biológiai, biokémiai okai (aláírt)

Béres József: A malignus daganatok biológiai, biokémiai okai. Budapest, 2000. Béres Rt. 191 + [1] p. Aláírt példány. Béres József (1920–2006) Széchenyi-díjas kutató, a világhírű Béres Csepp feltalálója. Agrármérnökként végzett, majd évtizedeken át kutatta a nyomelemek és az immunrendszer közötti összefüggéseket. Előszó: "Valószínűleg kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne ismernék Béres József nevét. Ő az édesapám. Alakja legendává nőtt, mert kivételes elhivatottság lakozik benne. A saját maga által kijelölt útról a gyalázkodó meg nem értettség. a bürokrácia ellehetetlenült útvesztői, az előítéletek átjárhatatlan szövevénye sem téríthették el soha. Azt mondta egyszer: „Önként vállalt feladatom nem az volt, hogy az orvostudomány mai álláspontját igazoljam, hanem arra köteleztem el magam, hogy kövessem az élet logikája diktálta és eredményekkel kecsegtető utat." Hogy igaza volt-e? - élete rá a válasz. Ebben a könyvben a rosszindulatú daganatok kutatása terén elért, legjelentősebbnek tartott eredményeit foglalja össze. Nekünk, utódainak kötelességünk ezeket az ismereteket közkinccsé tenni. Az előszóban életének rövid összefoglalására vállalkoztam, mert úgy hiszem, ez elősegítheti e különleges és nagyszerű ember gondolkozásmódjának megértését. Édesapám 1920. február 7-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Záhonyban. Apja, Béres Károly, kisiparos családból származott, cipészmester volt. Bár legjobb tudása szerint igyekezett gondoskodni családjáról, mégis nehéz körülmények között éltek. Szerette a természetet. Atyám még ma is csodálattal gondol vissza apjára, aki egyszerű mesteremberként is jól ismerte a mezők növényeit, a vizek állatait. Az anyaföld szeretetét, a növények iránti érdeklődést is ő plántálta belé. Anyja. Kutasy Anna - földművesek leszármazottja - a háztartást vezette. Érzelmileg mindig nagyon kötődött hozzá. A tisztességet. a humanizmust, amelyek apám jellemének pillérei, tőle tanulta. A nyolc gyermek közül édesapám volt a legidősebb. Két testvére korán meghalt, hárman a szülői háznál maradtak, hárman pedig elkerültek otthonról. A testvéri összetartás mégis megmaradt közöttük. Atyám kiváló képességei és szorgalma révén emelkedett ki a családból. A szülők büszkén néztek fel fiukra, látva, hogy tanulmányaiban, majd pályáján is szépen halad, ő pedig különös figyelemmel vette körül gondoskodásra szoruló szüleit és testvéreit. Akármit terhelt is rá az élet, hetente rendszeresen hazajárt Záhonyba segíteni nekik. Édesanyámmal. Papp Katalin tanítónővel, Záhonyban ismerkedett meg, és 1947-ben házasságot kötöttek. Két gyermekük született: nővérem, Katalin 1948-ban és én, József 1952-ben."

Mutass kevesebbet