A Mandulaszedő

Roccacolomba, Szicília, 1963. szeptember 23. Meghal egy titokzatos nő, a Mandulaszedő. Mindenki róla beszél, gonoszságáról és jóságáról, zsarnoki természetéről és nagylelkűségéről, szépségéről és csúnyaságáról. Szolgáló volt az Alfallipe családnál, mégis arról regélnek, hatalmas vagyont hagyott hátra. Vajon kié lesz? Végrendelet nincs, örökség van, csakhogy különös feltételekkel juthatnak hozzá az Alfallipe család fiatal tagjai. A történet szálait oly tökéletesen fonják egy titok köré, majd fejtik föl, amire csupán egy jogászi agy képes - s valóban: a szerző híres ügyvéd, szicíliai születésű angol feleség. Élete első műve A Mandulaszedő, melyet - nem tévedés - a British Airwaysnek ajánl, mert a regény ötletét a légitársaság 2000. december 2-i Palermo-London járata késésének köszönheti. A krimi elemei működtetik A párducot idéző regényt: a huszadik századi Tomasi di Lampedusa a szicíliai arisztokráciát búcsúztatja el mindörökre, a huszonegyedik századi Agnello Hornbynak hasonló érzékenységű és tehetségű regényében a középosztály találtatik könnyűnek az emberségből példát kínáló Mandulaszedőhöz mérve. Az erős érzékiségű, életre szóló szerelemtől megvert-megáldott asszony kivételes tehetségével maga szabja meg a saját és gazdái sorsát. S hogy a könyv váratlan sikere minek köszönhető? Hogy az itáliai megjelenése óta eltelt két év alatt miért fordították le valamennyi világ- és több kis nyelvre? S most magyarra? Olvassák el, ki fog derülni.

Mutass kevesebbet