A manierizmus

A ​manierizmus is azok közé a művészeti mozgalmak és stílusirányzatok közé tartozik, amelyek – akárcsak századunkban a szecesszió – hosszú időn át viselték az igaztalan és méltatlan elítélés bélyegét. Manierizmus! – maga a szó is megbélyegző, hiszen jelentése: mesterkéltség, modorosság. Legalábbis ezt értették rajta a XVII. század klasszicista kritikusai, minden rendhagyó, bizarr, fantasztikus, ádáz ellenfelei. Csak a XX. század ismerte fel, hogy korábban mesterkéltnek hitt művészi megoldások sok esetben korukat megelőző zseniális felismerések, olyan művészi vívmányok, melyeket igazában csak korunk szemlélete és ízlése tud értékelni és hasznosítani. A reneszánsz utolsó szakaszában, annak kései áramlataként kibontakozó manierizmusban már a reneszánsz válsága jut kifejezésre, e válság ideológiai, pszichológiai, művészeti-irodalmi szimptómái sűrűsödnek egybe. Képviselői „szomorú emberek”, tragikus életútjuk, életművük azt példázza, hogy a reneszánsz humanizmusának bealkonyult. Eszményeik elbuktak vagy eltorzultak, de üzenetüket ma embere újra meghallotta – immár a maga valóságos jelentésében, tisztán. Ennek tanúsága ez a könyv.

Mutass kevesebbet