A Matterhorn nem ér az égig

Hogyan tud egy négynyelvű ország lakossága úgy együtt élni, hogy a legkisebb etnikum sincs elnyomva, sőt a többség segítségével fejtheti ki kultúráját, élheti saját életét. Miképpen tudnak az emberek, akik Svájcban sem szeretik jobban egymást, mint nálunk, demokratikusan együtt élni a jó törvények, a demokratikus választási és népszavazási rendszer, a kölcsönösen betartott játékszabályok jóvoltából? Hogyan bontakozott ki Európa egyik legszegényebb földdarabján a jólét páratlanul magas foka szorgalom, takarékosság révén - no meg a kemény versenyszellem, az üzleti ravaszság, s önzés által is, amely a svájci életnek éppúgy része, mint a korrektség és a megbízhatóság, amelynek az aranynál szilárdabb svájci frank a szimbóluma. E kérdésekre - és még sok egyébre is - választ ad Halász Zoltán könyve, amely svájci barangolásainak története egy kisfiúval, aki maga is svájci - és történetesen a szerző unokája. Kalandos utazásokat tettek kettesben - többek közt - a Rütli-mezőre, a Säntis oldalába, a havasi legelőkre, a rajnai mesevárosokba, egy óramúzeumba és Ganz Ábrahám hajdani műhelyébe. Szó esik e cselekményes és lírai könyvben emberekről és szép tájakról. És a szerző megpróbálja felszínre hozni a jelenségek mélyén rejlő "svájci titkot", amely nem kizárólag a jószerencséből és a kedvező földrajzi fekvésből származik.

Mutass kevesebbet