A Mátyás-kálvária

1494-ben lezárult egy zálogügylet Bakócz Tamás és Corvin János között. János herceg ötezer-kétszáz forintot kért az egri püspöktől, s az összeg fejében zálogtárgyakat adott. A zálogot, három ötvösművet, végül kénytelen volt átengedni főpapi hitelezőjének. Az egyik zálogtárgy drágakövekkel és gyöngyökkel díszített arany feszület volt, melyet a nagy hírű reneszánsz egyházfő későbbi rezidenciájának, Esztergomnak a székesegyházára hagyott. Az elkövetkező századokban az arany kereszt sorsa az esztergomi székesegyház kincseinek sorsával fonódott egybe. Vándorolt, a legkülönbözőbb állomásokon fordult meg. Menekítették a folytonosan megújuló háborús veszélyek miatt. A kincstár - így a kereszt is - csak a múlt században került vissza a magyar egyház székhelyére, most már az újonnan épült klasszicista székesegyházban találva otthonra. Közben Bakócz érsek neve elvált a kereszttől, az esztergomi főszékesegyházi kincstár díszétől, melyet ma úgy ismerünk, mint Mátyás király kálváriáját. Bakócz Tamás a Corvin-örököstől Mátyás király kincstárának egy darabját. Erre vall a szerfelett impozáns talapzat, melynek három szfinxalakzat Mátyás cseh-magyar királyi, hollós szívpajzsú címerét tartja. A talapzat meghökkentően pazarló. Pazarló a motívumokban is, a felső részhez viszonyított méretében is, a felhasznált arany mennyiségét tekintve is.

Mutass kevesebbet