A megbabonázott puding

Írország - Erin - ősi földjén mindig dúsan burjánzottak a mesék és a legendák. A pazar tájakkal ékes, vadregényes "zöld sziget" a kora középkorban a kereszténység előretolt nyugati bástyája volt, Írországból rajzottak ki azok a szerzetesek, akik sorra megtérítették a pogány briteket, skótokat és germánokat - aztán sorra jöttek a hódítók, a vikingek, a dánok és a norvégok, majd végül akik a legsúlyosabb, századokig tartó igát hozták, a protestáns angolok. A nyelvében és vallásában egyaránt elnyomott ír paraszti nép koldussorba süllyedt, s babonás vallásossága benépesítette az országot nem evilági lényekkel. Tündérek, manók, "jóemberek" sürögtek-forogtak mindenütt, a vizek mélyén víziemberek tanyáztak, az embereket holt lelkek kísétetei riogatták, boszorkányok és varázslónők bűvöltek és bájoltak, miközben soha nem merült feledésbe a dicső régmúlt, amikor még ír királyok uralkodtak Erin tartományai fölött, óriások viaskodtak egymással, és tűzokádó sárkány szedte véres adóját Dublin királyságában. W. B. Yeats, a nagy ír költő két nagy gyűjteményt tett közzé 1888-ban és 1892-ben. Az ő gyűjteményei alapján készült ez a válogatás, amely a magyar olvasóknak is bemutat egy csokornyit az ír mesekincs gazdagságából.

Mutass kevesebbet