A megkerült cirkáló

- Mondja... - kérdezte most az ifjú rabló. - Ismer maga valami kikötői hírességet, bizonyos Piszkos Fredet?... A Kapitányt? - Mi?!... - horkant fel az öreg. - És maga mer kikötőben, tisztességes martalócok között lopni?! - Azt hittem, hogy maga többet tud. Sürgősen keresik valamiért ezt a Kapitányt. - Mindig keresik! - legyintett Wagner úr. - De azt nem fogják el! Az én barátom!... My old Piszkos Fred, öreg sztrovacsek, a Kapitány! - Egy elragadtatott karmozdulattól keresztülesett valamelyik kisebb dombon, és ülve maradt, hogy megpihenjen. Úgy folytatta lihegve: - Annak bliktri a világ minden rendőrsége... - Alig hiszem, hogy bűntényről van szó. Nem említették, hogy betört volna vagy pénzt lopott. - Én pedig nem hiszem, hogy az öreg valahol betört, és hozzátett a pénzhez. Nem természete. Valahogy talpra szédelgett, és továbbmentek. - Márpedig nincs bűntény a dologban. Rádión is leadták, hogy jelentkezzék bármelyik külföldi angol követnél. Biztosítják, hogy szabadon eltávozhat. - A követ?... - Miért a követ? - Na hallja! Az öreg Fred úgyis távozik, ha akar, annak nem kell garancia. - Csak azért kérdeztem, mert aki tudja, hogy merre jár a Kapitány és bejelenti, az száz font jutalomban részesül. - Mi... - Egy pillanatig megállt, de csak úgy sikerült, hogy két karjának sebes mozgásával sarkára tántorodó testét nagy nehezen talpra svungolta. - Mit mesél? Maga úgy látszik, részeg! Hopplá! Ne törődjön azzal, hogy csuklom!... Azt állítja, hogy ezért a gyerekségért tíz fontot fizetnek valahol?! Egy összegben?! És nagyon izgatott lett, mert még sohasem volt ennyi pénze.

Mutass kevesebbet