A megnyugvás ösvényein I-II. kötet

Karácsony Benő meleg érzelmeket, mély humánumot takaró cinizmusával jellegzetes, érdekes színt képvisel a két világháború közötti magyar irodalomban. Ebben a regényében a Napos oldal magabízó, igaz művészetért, emberségért küzdő, boldogságot, szépségeket kereső rokonszenves hőse, Felméri Kázmér jelenik meg újra. Itt már nem a napos oldal derűs fényénél szemléli a világot. Sikertelenségek, kudarcok sorozata van mögötte. A kapitalista társadalom kegyetlen embertelenségében gyengének bizonyult szertelenül ide-oda csapkodó fegyverével. A társadalomtól elvonultan, a természet ölén akarja megkeresni a megnyugvás ösvényeit. De a háború készülő, fasizálódó társadalom fojtogató hatása ide is elér. Fiát elragadja a csillogó színeket ígérő város, az osztályharcban elesnek legmegbecsültebb barátai, szépnek induló szerelmét tragédiába fullasztják az egyéni lázongásokkal ledönthetetlennek bizonyuló társadalmi válaszfalak. Újabb csalódásokkal megrakodva, de tapasztalatokkal gazdagodva, mostmár ilyen gondolatokkal indul a küzdés szép színterére: "Jó érzés ez, hidd el, a nagy mű szorgos és közös atomjának lenni. Ha van egy hasznos gondolatod, oszd meg másokkal, s ha van egy fél rőf szalonnád, ne fogyaszd el egyedül a sötét kamrában, hogy senki se lássa."

Mutass kevesebbet