A menekülő

Kenéz Béla doktort, az egyik Pest környéki nagyközség nőgyógyászát kihallgatásra idézi be a rendőrség: az a vád ellene, hogy életképes koraszülötteket életképtelennek nyilvánított. Idáig a regény megtörtént esetet idéz: egy vidéki orvos hasonló tettéről néhány éve adtak hírt a lapok. A rendőri jelentésből mégsem bűnügyi regény született. Az írót az orvos érdekelte, az orvos jelleme, múltja, meghatározó élményei és főképp az, mi tette harminc-egynéhány éves korára benne és körülötte olyan labilissá az erkölcsi normákat, hogy nem tudja megállapítani, hol a határ a mindennapi rutinból szükségképpen következő fásultság, közöny, a felelőtlenség és a bűn között. A társadalmi tabló egy hosszú víkend eseménysorozatában bontakozik ki. A felelősségre vonás elől Kenéz a Balaton északi partján lakó nővéréhez menekül, helyette azonban gyerekkori barátaival találkozik a nyaralóteleppé alakuló faluban. Szövetségükben egykor ő, a középparaszt fia jelentette az összekötő kapcsot a kommunista neveltetésű Pista és az úri családból származó Emil között. Ma már sokkal inkább megértik egymást: Pista, funkcionárius, elveket hajtogat; Emil, a szociológus, elméletekkel bombázza. De sem az elveknek, sem az elméleteknek nincs közük ahhoz a valósághoz, amely évek óta körülveszi. A Pest környéki nagyközség hajnalban elutazó, esténként visszaözönlő munkáslakóival, rettegett kis hatalmasságaival, a nagyüzemi módon végzett terhességmegszakításokkal, mérhetetlen távolságban van a sorra előbukkanó egyetemi pályatársak villáitól. Kenéz sem ott, sem itt nincs otthon; azokat, akik között él megvetésből, ezeket, akik közé elkeveredett, irigységből egyformán idegennek érzi. Hogy a nehéz sorsúak terheitől magára vegyen valamit, azt elvből elutasítja. A "menők" közül viszont kicsöppent: nem tudja, hogyan kell legalább a látszatra vigyázni. Így esik balekként okossága csapdájába. De körülményei csak magyarázzák tettét. Felmentésére nincsen mód.

Mutass kevesebbet