A menyasszony

Egy pesti bérház körfolyosóján átosonó elhomályosodó tudatú öregasszony, akit múltjának szégyene emészt, és retteg felnőtt lánya kérdéseitől, mert nyilvánosházban hozta világra; vagy egy elhagyatott alföldi tanyára tizenhárom éves korában pénzért eladott cigánylány, aki irtózatos lelkierővel próbálja kimenteni magát az embertelenségből; az értelmiségi házaspár, amint egy szép festményt visz haza a pesti utcán a képkeretezőtől, s hol haraggal, hol részvéttel, hol örömmel tapasztalják a legkülönfélébb emberek figyelmét vagy örömét, vagy keserű indulatait, melyeket a kép vált ki belőlük, aszerint, hogy mifélék; az ártatlan, korosabb gyárigazgató, akit "hírbe hoz" egy fruska kislányos hiúságból, és a korántsem ártatlan tanácsi tisztviselő, aki vagyont akar keresni egy hivatalos házvásárláson; a fellengzős, de meghatóan tiszta kamasz, aki szégyenli külön szobáját barátja előtt; a külvárosi kertes házból időről időre felkerekedő jóvérű munkás, aki nagy, kalandos kóborlások után mindig megtér feleségéhez, s az asszony mindannyiszor megadja magát a derűs, természetes férfierőnek; a pletykás asszonybrigád... - de hát ki tudná felidézni e kötet novella valamennyi színterét és szereplőjét? Bihari Klára új novellás kötetében szinte keresztmetszetet készít társadalmi osztályainkról, a legkülönfélébb rétegek életmódjáról, és közvetlenül, mintha ismerősökről, szomszédokról, családtagokról beszélne, mindennapi életünk humoros vagy tragikus színeire irányítja a figyelmet, bizonyítva, hogy mennyi kaland és dráma zajlik korunkban is, mely a közhiedelemmel ellentétben - nem szürke és eseménytelen.

Mutass kevesebbet