A mesék könyve

A latin nyelvekben a carmen egyként jelenti a varázsigét és a költeményt. Ez természetes is, hiszen a vers eredendően a varázslatért, a titokban terhes világ meghódításáért fakadt fel a beavatottak ajkán. A meghódításhoz meg kellett találni a legfontosabb szavakat, amelyek kimondásával, a tudottat és a még nem tudhatót egymásba kulcsolva. megerősbödött a szív és a hit. A mesék könyvé-ben - a Mesék a mese ellen és A mesék második könyve című kötetek együttes újrakiadása - ennek az ősi igézésnek hite ragyog fel, amelyben Somlyó György műveltsége, gondolati anyaga csupán eszköz az elvesztett vagy elvesztettnek hitt szavak, fogalmak, a varázslat újrateremtésében, ahogy ő írja: "amilyen leküzdhetetlen erő hajt időről időre lerombolnom addigi önmagamat, ugyanolyan erő tart fogva egy ideig a megtalált új elemeknél, amelyeknél magam újra felépíthetem." Ebben a rombolva-épülő költői világban, ahol a szavakban, vagyis a "nyelv ökonomiájában és lebegésében rejlik annak az izgalomnak és nyugtalanságnak a titka, amit keltenek" fogalmazódik újra a világ és a költészet viszonya. "Mert aligha van költő kortársaink, barátaink között, aki ártatlanabbul és természetesebben hitt volna és hinne ma is, e zord és végzet-váró időben, ami gyeremekibben és ámulattalanabbul hinne a költészet ünnepében, a költészet egyszerű és természetes folytonosságában, a költészet mindent túlélő ajándékoásában, a költő természetes megmaradásában és fönnmaradásában, mint Somlyó György... Mesét is azért ír a mese ellen, mert mesét szeretne hallani, gyermekkor szent mesét..." (Juhász Ferenc) A Mesék könyve hazai sikere mellett - amit a mostani második kiadás is bizonyít -, külföldön is jelentős fogadtatásban részesült. Guillevic francia fordításában Contrefables címen jelent meg válogatott kiadása a Gallimard gondozásában.

Mutass kevesebbet