A mi lányunk (aláírt)

A ​regény 1918-19-be vezeti vissza az olvasót. Színhelye egy nagy múltú, jellegzetesen dunántúli város. Itt lakik a könyv ifjú hősnője: a tizenkét éves Jakab Zsófi; nem a Belváros kosaras ablakú, előkelően zárkózott házainak egyikében, hanem kint, a város szélén, a hepehupás Ótemető utcában. De Zsófi azért gyakran megfordul a Belvárosban is, hiszen – szegény proletár kislány létére – az apácákhoz jár polgáriba. Zsófi szépre, jóra sóvárgó lelkét vonzza a gazdagok világa, mely annyival szebbnek, jobbnak tűnik a szemében, mint a magafajta szegények nyomorúságos élete. Azért tanul, hogy egyszer ő is olyan finom és művelt lehessen, mint a gazdagok, s az oltár előtt térdepelve, könnyekkel a szemében könyörög szíve alázatosságáért. Hiszen az a legnagyobb hibája – legalábbis Mater Marcella szerint –, hogy nem elég alázatos! Zsófi azonban hiába igyekszik, hiába tanul, eljön a nap, amikor Mater Marcella sátánnak bélyegzi őt, s kitiltják az iskolából. Nehéz próbatétel ez Zsófi számára. Minek éljen, ha nem tanulhat tovább, ha nem válhat különbbé, mint a többiek? A választ – sok tízezer hasonló sorsú munkásgyerekkel együtt – Jakab Zsófi is a születő Tanácsköztársaság új eszméitől kapja meg. Hogyan ismerkedik meg Jakab Zsófi a szegények igazságával? Hogyan alakul sorsa mint „munkásiskolásé”? Hogyan válik belőle a mi lányunk, aki a Tanácsköztársaság bukása után is megmarad azon a becsületes úton, melyet egy életen át követhet – erről szól Gergely Márta fordulatos, finom lélekrajzokban és erőteljes képekben gazdag új írása.

Mutass kevesebbet