A miskolci sajtókirály tündöklése

Egy szerdai napon, pontosan 1997. október 15-én Miskolc főpostájáról gyalogoltam hazafelé, amikor a Palóczi utcán, nem messze a református templomtól, a miskolci sajtókirály megállította az autóját. Kiugrott a kocsiból, és a járda szélén állva „Mi van faszikám?" szavak kíséretében jobb tenyerével arcul ütött. Majd, mint aki jól végezte dolgát, beindította a motort, és elhajtott. Arculütésem egy folyamat állomása volt, ugyanis a megye egyik napilapját kiadó Déli Hírlap Kft. ügyvezető igazgatója, Szántó István a pofont megelőzően -telefonon-már közölte velem: „Ki leszel nyírva!". „Azt hiszed, hogy haza térsz élve?" - szavak kíséretében életveszélyesen megfenyegetett. Ezek után mit tehettem? Rendőrségi segítséget kértem, és számos, országos, illetve, helyi „nagyságnak" írtam levelet a történtekről. Bújkált bennem némi félelem is, ugyanis az általam csak „sajtókirálynak" nevezett Szántó egyike az ország azon 25 ezer polgárának, aki maroklőfegyver-tartási engedéllyel rendelkezik. Sőt! Audija csomagtartójában - fotó alapján - beazonosítottak egy állítólag hatástalanított Kalasnyikov géppisztolyt (hivatalosan). A király ugyanis az „átkosban" önkéntes rendőr volt, rendszerváltás után pedig a megyei polgárőrség tagja és sajtószóvivője. Állítása szerint golyóálló mellénye, „a legújabb típusú izraeli". Miskolc főutcáján nyíltan hirdette, hogy lehallgatókat, poloska elhárítókat - titkosszolgálati eszközöket - is árul butikjában. Jómagam, akinek se Kalasnyikovja, se más lőfegyvere, poloskája, egyedül, védtelenül álltam a sajtókirállyal szemben. A törvény erejében bíztam, ezért 1995-ben és 1997-ben bátorkodtam feljelenteni Őt. Hangsúlyozom: névvel aláírt és bizonyítékokkal alátámasztott iratokkal. Nem azért, mert imádok „feljelentgetni", hanem mert egy egyszerű, „mezei" polgárnak nincs más eszköze „keresgélni" az őt és a közt ért sérelmek orvoslását. Az eredmény nagyon is kétséges: az igazság helyett rengeteg látható és láthatatlan ellenfelet (ellenséget) szereztem magányos harcom során. Amit többek figyelmeztetése ellenére folytattam. Könyvem ennek a hatalommal, a Szántó-félékkel való küzdelemnek a mementója. Megjelenés után remélem: élve látom meg a holnapot, hiszen mostanság már nem sokra taksálják az emberi életet sem.

Mutass kevesebbet