A moldvai csángók

A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal A csángókutatás alapműve, Lükő Gábor első monográfiája 1936-ban jelent meg mindössze néhány száz példányban. A kötet javított, gondozott és bővített kiadása régi hiányt pótol, mert ez a szintézis a szerző készítette történeti településnévtárral és térképekkel napjainkig egyedülálló teljesítmény maradt. A művet a történettudomány, a néprajz és a nyelvészet legtekintélyesebb tudósegyéniségei méltatták megjelenésekor és később is: „L. éveket töltött Romániában, hogy megfelelő nyelvi felkészültséget szerezvén, egész erejét a csángó-kérdés tanulmányozására, végre teljes, monografikus feldolgozására fordítsa. Tanulmányait kénytelen volt ugyan a tervezettnél korábban megszakítani, mégis sikerült olyan anyagot összegyűjtenie, mint egyetlen elődjének sem" (Elekes Lajos). „Kétségtelenül Lükő volt az, aki az utóbbi esztendők során egy-egy részletprobléma vagy tárgycsoport vizsgálatán túl, sokkal többre vállalkozott, analitikus munkáját széles perspektívában kultúrtörténeti síkba állította be, s a moldvai és erdélyi magyarság kultúrviszonyának tárgyalásán túl, magyar anyagán keresztül fontos kelet-európai problémákat érint. (...) A megoldatlan problémák további fejtegetésére, a moldvai csángók kultúrájának további feltárására egyedül Lükő a hivatott" (Gunda Béla). „Lükő munkái a legnagyobb jelentőségűek a Kárpátokon kívüli magyarok kérdésében. Kutatásai, megállapításai helyesek, senki sem szólt ellenük" (Mikecs László). „Lükő volt az első és mindeddig az utolsó is, aki a nyelvi és a néprajzi anyag együttes vizsgálata, meg a történeti adatok felhasználásával a magyar csángókutatók közül a legtovább jutott el" (Szabó T. Attila). A szerző írta új előszavában az elrománosodó csángókról: „Magyarságuk értelmét is meg kell mutatnunk, hogy magyarok maradhassanak." Saját nyelvjárásukat mindaddig értéktelennek fogják tartani, míg „a magyar középosztály elszánja magát, s megtanul tiszta magyar nyelven beszélni, többek közt a moldvai csángók nyelvjárásából is meríteni fog ősi, nyelvújítás előtti magyar formákat, és ezzel felszabadítja a csángókat a gonosz igézet alól, megmutatva, hogy az ő magyarságuknak is van értelme".

Mutass kevesebbet