A mosolygó szobor / Egy válóper története / A szerelem szentsége

Pierre Benoit. A mosolygó szobor. Ford. Benedek Marcell. Budapest. Dante Könyvkiadó kiadása (Globus). 188 p; hozzákötve: Paul Margueritte. Victor Margueritte. Egy válóper története. Ford. Áldor Viktor. Világirodalom-Kiadás (Vernay R.-T.). 248 p; hozzákötve: Bunin Iván. A szerelem szentsége. Ford. Ifj. Bókay János. Budapest. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Kiadása (ny.). 160 p. Fűzött egészvászon. // A mosolygó szobor: Részlet a könyvből: Esti hét óra lehetett. Kiléptem a kaszinóból, ahol sikerült néhány perc alatt az egész pénzt elveszítenem, amit egy álló esztendeig raktam élére, három heti kellemes vakációzás kedvéért. Igen rossz kedvem volt. Leültem annak a kávéháznak a teraszára, amelyben két órával azelőtt hajlandók voltak helyet adni kis automobilomnak. Jobbkéz felől a lenyugvó nap tüze nevetséges vörös színre festette a hegyeket. A tengerpart, a kertek zsúfolásig tele voltak utálatos emberi fajzattal: kalandorokkal, angolszászokkal, akik a font és a dollár magas árfolyamához szabták őrült költekezésüket, minden józan észt megcsúfoló módon kifestett félvilági hölgyekkel, alamuszi nyárspolgárok csoportjaival. Sohasem éreztem magamat magányosabbnak, mint itt, e hülye tömeg közt. Sohasem tapasztaltam ily közvetlenül, hogy mennyire igaza van a költő felkiáltásának: "Egy kis pénzzel van kevesebb, mint tegnap volt - s nekem úgy tetszik, az egész világ kiholt". // Egy válóper története: Részlet a könyvből: Charlie de Brears felébredt. Nem a versailles-i ódon házban, egyszerű legénylakásában, hanem a Bouviéres kastélyban. A túlságosan bőséges pezsgős vacsora után rosszul aludt a gondosan túlfűtött szobában, a puha ágyban. El kell ismerni, unokatestvérei értettek hozzá, hogy miképen rendezzék be életüket a legkényelmesebben. Felcsavarta a villanyt és végigvizsgálta a szobát: A kandalló, melyben akár egész fákat el lehetett volna tüzelni, mély fauteuil-ök, nehéz szőnyegek és itt ez az öltözőszoba, diszes fürdővel és mindenféle zuhannyal. Egyszerű, majdnem puritán Ízlésével ellenkezett a berendezésnek ez a túlzott kényelme. Bár Charlie de Brears nagyvilági életet élt, mégis komoly életfelfogás jellemezte, mely alig felelt meg fiatal korának. Józan, tiszta, munkás életet élt, tökéletesitette műveltségét és teljesen feloldódott tiszti foglalkozásában: Bajtársai gyakran megmosolyogták a dragonyos hadnagyot, aki erkölcsöt prédikál, de egyik sem merte őt bántó megjegyzéssel illetni, mert ismerték érzékenységét... // A szerelem szentsége: Részlet: "A március kilencedike volt Mitja utolsó boldog napja Moszkvában. Legalább is ő azt hitte. Délfelé végigsétált Katjával a Tverszkaján. Hirtelen a tél engedett a tavasznak; a napon csaknem langyos volt a levegő, mintha valóban visszatértek volna már a fecskék, magukkal hozva a meleget, a fényt, az örömöt. Minden nedves volt, minden olvadozott, a házakról csepergett a víz, házmesterek törték fel a járdákon a jeget és dobálták le a tetőkről a tapadós havat. Az egész út, ameddig csak ellátott a szem, fekete volt az emberektől; Puskin szobra szelíden és elmerengve állt talapzatán; az Örökimádás zárdája csillogott a napfényben. De mindennél többet ért, hogy Katja, aki ma szebbnek látszott, mint valaha, olyan nyiltszívű és közvetlen volt; gyermekes bizalommal minduntalan karonfogva Mitját és alulról az arcába nézett, míg a fiú boldogan és bizonyos fölénnyel járt mellette, hosszú, falusi lépésekkel, melyeket ő alig tudott követni. Puskin szobra előtt Katja hirtelen megszólalt: - Milyen furcsa a te nagy szájad, amikor nevetsz! Egyszerre csak megenyhül, kisfiús és bájos gyámoltalansággal! Ne haragudj, ezért a mosolyodért szeretlek. És bizanci szemedért..."

Mutass kevesebbet