A múlt magyar tudósai I-V.

I. kötet: Eötvös Loránd a gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első kiemelkedő hazai művelője. Félszázados tudományos, pedagógiai, tudományszervező és közéleti működése nemcsak egyetlen emberi élet hihetetlen szellemi gazdagságát tükrözi, hanem kitörülhetetlen nyomot hagyott hazánk tudományának, oktatásának és egész művelődésének történetében is. II. kötet: Balásházy János Széchenyi küzdőtársa, Vörösmarty, Kölcsey, Bajza barátja - munkásságának tudománytörténeti jelentősége maradandó. Az agrártudományi ismeretek széles körű terjesztése érdekében kifejtett tevékenységének középpontjában főleg a talajtan, növény- és gyümölcstermesztési útmutatás, állattenyésztés, állatorvoslási ismeretek és borászat áll. III. kötet: A híres magyar Ázsia-utazó, kiváló orientalista, a tibeti nyelv első európai kutatója álmainak soha el nem ért, végsőnek hitt célja: "...vajha nemzetünk homályfedte eredetét földeríteni sikerülne!" A tibeti határon fekvő Darjeelingben érte utol a halál. Széchenyi szavaival: "Távol a hazátúl alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében." IV. kötet: Szabó József nevéhez számos területi-földtani munka, ásványtani és geológiai egyetemi tankönyv fűződik. Felisemrte korának gyakorlati és elméleti igényeit, lehetőségeit, s így teremtette meg az ipar megalapozásához nélkülözhetetlen ásványi nyersanyagok autonóm tudományos kutatásának feltételét: a magyar földtant. A tudományos kérdéseket nagyszerű realitásérzékkel, eredeti módon, sokoldalú vizsgálat alapján oldotta meg. V. kötet: Korányi Sándor életművének jelentősége elsősorban az új vesepatológia megteremtésében áll. Tudományos érdemeinek lényege: a fizika s a kémia módszereinek alkalmazásával, a kórtani gondolkodásmóddal a funkcionális patológia megalapozása és kifejlesztése. Munkásságával, személyiségével a Korányi-iskola megalapítója lett.

Mutass kevesebbet