A múltból örökölt ország (dedikált)

„Az angol konzervatív ugyanazt tudja, mint minden konzervatív, azt ugyanis, hogy bármi történik vagy történt, az életnek, az egyénnek és közösségnek mindig van rendje és olyan törvényei, amelyeket semmiféle szétzilálódás sem tesz időszerűtlenné. Egy valódi közösségi kultúra akkor is őrzi elődeinek megkerülhetetlen hitét, tapasztalatait, értékeit, alkotásait, eszményeit, ha azokat átmenetileg, látszólag érvénytelenítették az aktuális hatalmasok, vagy bizonyos változások pillanatnyilag új utakat is jelölnek. De változott-e az az alapelv, hogy az egyén család nélkül csak óriási kockázatokkal élhet? Megszüntethető-e tömegesen és gyorsan a nemzet mint kommunikációs és identitásközösség? Változott-e Magyarország geopolitikai helyzete? Lehet-e pusztán az érdekek és a piaci reklámok szerint élni? Vagy nincs immár szükség hitre, mert talán az ember halhatatlan lett? Az igazság uralkodik-e attól, hogy ma az erősek folyton a korlátlan szabadságról fecsegnek? A valódi (liberális) értékkonzervatív nézetek egyébként is a kereszténységben gyökereznek, a szekuláris irányzatokban is, tehát ezek bármilyen hosszú »eltörlést« kibírnak, igazságtartalmukat ugyanis az örökkévalóság és az idők igazolják. Nem folytatom a kérdéseket, mert az emberi - egyéni és közösségi - lét alapjelenségei változatlanok, s mert őseink döntése nyomán éppen itt élünk, s mert a hagyományaink éppen olyanok, amilyenek, s így nem vagyunk, nem lehetünk például angolok."

Mutass kevesebbet