A munkásmüveltség könyve

A munkásmüveltség könyve. Szerkesztette: Szendrő Ferenc. Budapest, 1947. Munkás Kulturszövetség. 319 + [1] p. + 8 t. (kétoldalas, fekete-fehér) Az előzéken jutalmazási bejegyzés, a szerkesztő aláírásával! A munkásműveltség könyve egy 1947-ben megjelent kultúrpolitikai és művelődéstörténeti tanulmánykötet, amelyet a Munkás Kultúrszövetség adott ki, és Szendrő Ferenc szerkesztett. A mű a második világháború utáni koalíciós időszak baloldali kultúrideológiájának egyik legfontosabb alapvetése, amely a munkásosztály szellemi felemelését és kulturális nevelését célozta meg a kiépülő új társadalmi rendben. Neves baloldali gondolkodók, művészek és tudósok tanulmányainak, esszéinek antológiája. Művészet- és irodalomelmélet: A kötet egyik legjelentősebb elméleti közreműködője Lukács György marxista filozófus, esztétikus volt. Írásai a realista művészet, a marxizmus és a kultúra kapcsolatát elemezték. Zene és néphagyomány: A könyvben helyet kaptak Bartók Béla és Jemnitz Sándor zenekritikus, zeneszerző írásai, amelyek a népzene, a modern zene és a tömegek zenei nevelésének fontosságát hangsúlyozták. Társadalmi és történelmi nevelés: A tanulmányok a munkásmozgalom történetét, a tudományos világnézet alapjait, valamint a klasszikus kulturális örökség (irodalom, színház, tudomány) elsajátításának módszereit tárgyalták. A kötet történelmi és szociológiai jelentősége több szempontból is kiemelkedő: A demokratikus kultúrpolitika megalapozása: Az 1945 és 1948 közötti átmeneti időszakban a baloldal kulcskérdésnek tekintette, hogy a korábban a magaskultúrából kiszorított munkásrétegek hozzáférjenek a tudáshoz. A könyv ehhez nyújtott elméleti és gyakorlati útmutatót. A „munkásműveltség” újrafogalmazása: A kötet elvetette azt a nézetet, hogy a munkáskultúra csupán politikai agitációból áll. Ehelyett a klasszikus humanista értékek és a modern tudományok (marxista szemléletű) ötvözésére törekedett. Intézményi háttér: A könyv szorosan kapcsolódott a korabeli munkásakadémiák, szabadművelődési tanfolyamok és szakszervezeti könyvtárak programjához, közvetlen oktatási segédanyagként is szolgálva. Szendrő Ferenc (születési nevén Sonnenschein Ferenc; Kispest, 1911. december 20. – Budapest, 1994. november 9.) Érdemes Művész díjas magyar színházrendező, színházigazgató és színházalapító volt. Jelentős alakja a 20. századi magyar munkás- és avantgárd színjátszásnak, valamint az irodalmi színpadok megszervezésének. Az 1930-as években rendezőként és kulturális szervezőként kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Nevéhez fűződik a Szabad Színpad, majd a II. világháború után az MKP (Magyar Kommunista Párt) központi színházaként működő Úttörő Színház és a későbbi Irodalmi Színpad (a mai Thália Színház egyik elődje) megalapítása és vezetése. Pályája során a klasszikus drámák színpadra állítása mellett nagy hangsúlyt fektetett a politikai, forradalmi és munkásirodalom népszerűsítésére. Félvászon kötés.

Mutass kevesebbet