A műveltség útja VII. kötet

Harsányi Zsolt, Hegedűs Lóránt, Kézdi-Kovács László, Lambrecht Kálmán, Rapaics Rajmund, Süle Antal. A műveltség útja VII. kötet. Budapest, [1929]. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. (Ny.). 320 p. A szöveg között 250 fekete-fehér képpel. Aranyozott kiadói egészvászon. / Részlet a kötetből: Étkezés Mit eszik és hogyan fogyasztja el táplálékát az ember ? A művelődéstörténet egyik érdekes fejezete ez, mert az emberi táplálkozás változása együtt jár a kultúra fejlődésével és az étkezési szokások legtöbbje az ősidők ködös homályában vész el és az azóta megtett sokezeréves útra mutat vissza. Még ma is vannak emberek, akik kötelezőnek ismernek el magukra étkezési tilalmakat, bizonyos állatok húsát nem eszik meg más elfogyasztásra szánt állati húsnak csak egy részét eszik és akárhányszor halljuk, amikor a baromfi szívét nem adják oda a serdülőfélben lévő fiúnak, mert a gondos anya nem akarja, hogy a fia „elfelejtse a tanulást", még ma is vannak vidékek, ahol a férfiak a temetkezési szertartások befejezése után, halotti torra gyűlnek össze; étkezésnél az asztal sarkába nem ültetik a férjhezmenő korban lévő leányt, férfiak az asztal egyik, nők a másik oldalán ülnek, vannak főhelyek, a gyermekek az asztal végén vagy külön, macska-asztalnál esznek; ma is megszólják azt az embert, aki késsel a szájába nyúl, vagy késsel akarja szétvágni a főtt vagy sült halat és se vége, se hossza nincs a legkülönbözőbb étkezési szokásoknak. Mi ezeknek az étkezési szokásoknak az eredete?

Mutass kevesebbet