A műveltség útja VIII. kötet

Harsányi Zsolt, Hegedűs Lóránt, Kézdi-Kovács László, Lambrecht Kálmán, Rapaics Rajmund, Süle Antal. A műveltség útja VIII. kötet. Budapest, [1929]. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. (Ny.). 319 p. A szöveg között 250 fekete-fehér képpel. Aranyozott kiadói egészvászon. / Részlet a könyvből: A baziliszkus, az egyszarvú, a vámpír és a vízibornyú Milyen volt a baziliszkus ? A baziliszkus a régi tudomány egyik legrettenetesebb szörnyetege. Olyan állat, amelynek már a tekintete is öl s a lélekzete is olyan mérges, hogyha a szele megcsapja őket, még a madarak is lehullnak tőle a levegőből. A baziliszkuszról szóló elbeszéléseknek- két csoportjuk van. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket az ókorban találunk. Ezekben nagyon kevés a mondaszerű elem. A régiek baziliszkusza ugyanis nem regeszörny, hanem élő lény, a kígyók királya, a legmérgesebbnek tartott kígyó: a pápaszemes kígyó. Egyiptomban a pápaszemes kígyót csakugyan királyi, sőt isteni állatnak tartották. Istenek fejdíszének az ékeként fordul elő az emlékeken és a királyok koronájának a tartozéka. Az ellenállhatatlan erő és hatalom, az isteni akarat megszemélyesítője. Az egyiptomiak nagyon jól ismerték a pápaszemes kígyót. Tudták róla, hogyha haragra ingerlik, akkor teste első harmadával felemelkedik, nyakát felfújja, tekintetével megigéz, harapása elől nincs menekvés.

Mutass kevesebbet