A műveltség útja XII. kötet

Harsányi Zsolt, Hegedűs Lóránt, Kézdi-Kovács László, Lambrecht Kálmán, Rapaics Rajmund, Süle Antal, Leidenfrost Gyula. A műveltség útja XII. kötet. Budapest, [1929]. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. (Ny.). 319 p. A szöveg között 250 fekete-fehér képpel. Aranyozott kiadói egészvászon. / Részlet a könyvből: Az üveg az ember életében Az üveg - folyadék Ma már alig tudnók elképzielni az életet üveg nélkül. Miből gyártanók a lakásunk és közlekedési eszközeink ablakait, villanylámpáinkat, az evés és ivás céljaira szolgáló különböző edényeinket és poharainkat, nem is szólva arról a töméntelen fizikai és vegyi műszeralkatrészről, amelyre a modern civilizációnak elengedhetetlenül szüksége van. Azt mondhatjuk, hogy az üveg a vas mellett az ember legfontosabb használati anyaga. Bár az üvegipar csak az új idők technikai találmányaira támaszkodva tökéletesedett ki, az üveg ismerete és üvegtárgyak készítése a messzi ókorba nyúlik vissza. Csaknem négyezer esztendővel ezelőtt az egyiptomiak művészi ízléssel alakították az üveget és a régi egyiptomi falfestményeken fennmaradtak azok az ábrázolások, amelyek az üvegműhelyek belsejét, az üveggyártásnál használatos szerszámokat és a gyártás egyes módszereit bemutatják. Közönyösen haladunk el a különböző üvegtárgyak mellett, használjuk őket, keresztülnézünk rajtuk és nem gondolunk rá, hogy tulajdonképpen milyen különös, s többi használati cikkeink anyagától elütő anyag az, amelyből készültek. Az üveg - folyadék! Ezt bizonyitják a vegyészek és a fizikusok, bármilyen furcsán hangzik is ez az állítás. Csakhogy olyan sűrű és végtelenül nehezen folyó folyadék, hogy valósággal megdermedt állapotban van és gyakorlati szempontból szilárd anyagnak számít. De nagyon hosszú idő alatt az „üvegfolyadék" mégis kikristályosodik, aminek aztán az üveg megzavarodása a következménye.

Mutass kevesebbet