A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon)

A ​nyelvjáráskutatás és a néprajz szoros kapcsolatban áll egymással, kiegészítik egymást. Mikor a Szlavóniai (kórógyi) szótár anyagát gyűjtöttem, nemcsak ennek a csodálatos csengésű, régi tulajdonságokat tükröző nyelvnek a szókincsét próbáltam megmenteni a megváltozott körülmények miatt természetes módon bekövetkező lassú feledéstől, hanem igyekeztem a szavak formája és jelentése mögé is belesni. Tetten akartam érni a szavakat használó embert, mindennapjait, ünnepeit, szokásait, hiedelmeit, erkölcsi normáit, azaz a szavak mögötti társadalmat. Így jutottam el a nagycsalád kérdéséhez. Kozár István, az én „nagypapának” szólított, kedves adatszolgáltatóm és barátja, Dani „bacsika” felejthetetlen nyári szőlőőrzéseink, „pudárkodás”-aink idején napról napra többet elevenített fel a régi, apócsáktól, nanóktól hallott történetekből, elbeszélésekből és saját emlékeiből. A sok adatból lassan kikerekedett egy még nem is olyan régen élő nagycsaládi szervezetnek a képe. A nagycsalád elnevezése Szlavónia 4 szigetmagyar falvában, Szentlászlón (Laslovo), Kórógyon (Korog), Harasztiban (Hrastin), Rétfalun (Retfala) zadruga, kućna zadruga, családi szövetkezet, szövetkezet. A zadruga gazdasági-társadalmi szervezet, egység, melyet apaági vérrokonsági és házassági kapcsolatban élő személyek alkotnak, akik vagyonközösségben élnek a legidősebb, illetve legtekintélyesebb férfi irányítása alatt. Minden nagycsalád egy adózó egységnek számított. A szlavóniai nagycsaládnak több modellje élt századok során, de mindig együtt, egy fedél alatt. A tagok száma variált, általában 11-24 tag élt együtt, de voltak népesebb zadrugák is. A társadalmi, gazdasági viszonyok megváltozása, a feudális termelési és adózó rendszer átalakulása, a polgárosodás útjára lépés „megszaggatta” a zadrudákat. A zadrugában folyó élet, termelőunka, családjogi szokások leírása adja a könyv terjedelmének zömét, de szó esik más, általános kérdésekről is. Penavin Olga

Mutass kevesebbet