A nap árnyéka

Móricz Zsigmond. A nap árnyéka. Az asszonyi állat az ő urának dicsőségében láthatatlan lesz. - minél jobb s tökéletesebb, annál jobban s tökéletesebben: ime a regény Budapest, 1939. Az Athenaeum kiadása (ny.) 353 p. Egészvászon. // Részlet a könyvből: "A fejedelemasszony trónszékén ül és a török követeket fogadja. Már megszokta hat év alatt, hogy ha a Princeps távol van, a Principessának kell magát kitenni a szemek kíváncsiságának. Háttal ül az ablaknak. Már azt is megszokta, hogy a fényesség akkor is a Fejedelemre hull, ha ő szinte elégeti magát azzal, hogy merően szembenéz a nappal. Ül némán a magas trónuson. Fehér arccal és méltósággal. Mellette tanácsurak vannak hárman. Élükön a fejérmegyei főispán, Kemény Boldizsár úr, aki a fejedelem és a kancellár távollétében meg van bízva, hogy a kancellári dolgokat intézze. A fejedelem Kolozsvárig ment a követséggel, mikor a fényes követség elindult Nagykárolyba. Hat főkövet találkozik ott a császár és király másik hat főkövetével. Hiszen béke van, háborúnak még kis szele sincs, csak az az egy hiányzott még, hogy a bécsi király felséges címmel fogadja valahára a fejedelem követeit. Most ezt a felséges titulust hozzák onnan felülről és a fejedelemasszony lassan megnyugoszik lelkében ... Míg a török követek hosszadalmas beszédeiket elmondják s az ajándékokat kiterítik, ő csak arra gondol, hogy a hű Okolicsányi a követséggel talán már be is ért Károlyba és talán már saját szemeivel látja a nagy házat, a kastélyt és a nagy kertet, az ő gyermekkorának tündéri világát."

Mutass kevesebbet