A Nap szerelmese / Aranyecset

A nap szerelmese első kötete Munkácsy Mihály regényes életrajzának, amelyben az író az asztalosinasságtól düsseldorfi tartózkodásáig követi nyomon hőse életét. A nagy magyar festőművész fiatalságának eseményei, pályakezdő évei, viszontagságai összegeződnek a történetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Munkácsy Mihály mint a népmesék hőse indul el életútján, hogy ecsetjével meghódítsa a világot, a sikert, a szerelmet, a művészetet. S bár töretlennek látszik a fölfelé ívelés, már ebben a kötetben is jelen vannak a tragédiák, amelyek egész életútján állomáskövekként ott sötétlenek, mintha csak azt akarnák bizonyítani, hogy a népből jött tehetség energiája, hite, szépség iránti vágya elpusztíthatatlan; mindig diadalmaskodik, a tragédiák is művészete továbbépülésének eszközei. Az Aranyecset második kötete Munkácsy Mihály regényes életrajzának, amelyben az író a főhős párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Örök lobogás, folytonos ihletettség Dallos Munkácsyjának jellemzője. Amolyan sodró ember ő, aki könyörtelenül meghódítja ecsetjének a valóságot, lendületével környezetét, lobogásával az asszonyokat, aki élete végéig megtartja a szegények közül jött ember önérzetét, öntudatát, még akkor is, amikor elragadja a pénzkeresés szenvedélye, amikor nagyúri házak portréfestője lesz. Megható színekkel ábrázolja az író Munkácsynak a tragikus sorsú másik magyar festőhöz, Paál Lászlóhoz fűződő, mély érzelmekkel teli barátságát, melyben izgalmasan elegyedett a kétféle festőiség anyaga. Munkácsy körül drámaian sok a halál, szinte mindenkit elveszít, akihez igazi, mély érzések fűzik, mégis meg tudja őrizni a művészetbe és az emberiségbe vetett hitét, amely erőt ad neki életének utolsó, embertelenül nehéz hónapjaihoz is.

Mutass kevesebbet