A Nap születésnapja (dedikált)

A pszichológiában animizmusnak - rossz magyar kifejezéssel: meglelkesítésnek - nevezzük a gyermeki gondolkodásnak azt a sajátosságát, hogy összemossa a különbséget élő és élettelen között. Az óvodás természetesnek tartja, amikor a mesében fontos párbeszédek zajlanak élettelen tárgyak és élő emberek között. Az óvodáskor a mesék világa, mert a csoda ebben az életkorban valójában nagyon is természetes. Nagy Natália verses meséjében a Naprendszer elevenedik meg: a Nap éppen az ötmilliárdodik születésnapját ünnepli. Minden gyerek tudja, hogyan szoktak viselkedni ünnep előtt az anyukák és a nagymamák: bevásárolnak, sütnek, főznek, fodrászhoz mennek. Pontosan ezt csinálja a Napocska is, és amikor a gyerekek hallgatni fogják ezt a mesét, csöppet sem lesznek meglepődve tőle. Inkább a hasukat fogják majd nevettükben, hogy a hentesnek hatszáz rúd szalámit kell felszeletelnie, és Napocska kétmillió tonna húst vásárol az ünnepi ebéd elkészítéséhez. Aztán persze megérkeznek a vendégek. A fogyókúrázó Hold,a gyönyörű Vénusz, a szerelmes Jupiter, a vagány Plútó, Merkúr, a kemény üzletember és a többi bolygó. Nem mesélem el az ünnep történetét, csak annyit, hogy kicsit megkésve bár, de megérkezik a Filmcsillag is, és a tanulságos ünnepi köszöntőt végül a bölcs Uránusz tartja. Azt azonban feltétlenül el kell mondanom, hogy a szülő, aki most éppen felolvas készül gyermekének Nagy Natália meséjét, „duplafenekű" történetet tart a kezében: amit olvas, nem csak a gyereknek fog felhőtlenül tetszeni, de ő magé is pompásan szórakozik majd. A mese versben íródott, szép magyaros nyolcas i hatos sorok váltakoznak, az olvasónak szinte dalolni támad kedve, és a rímek játékos csengése, az ötletes szójátékok - a Napnak titokban van egy lova is, és mi sem természetesebb, mint hogy Naplónak hívják - derűs, időnként harsányan derűs perceket szereznek a felnőtt olvasónak is. Kívánok jó szórakozást - gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Ranschburg Jenő

Mutass kevesebbet