A nemes székely nemzet képe II.

Előszó »Habent sua fata libelli.« Terentianus híres aforizmája szerint a könyvek is a végzet játékszerei. Ez az igazság beigazolódott a mi könyvünkön is. Már nyomás alatt volt az I. kötet, mikor a kiadó különböző okok miatt nem tudott eleget tenni vállalt kötelezettségének és e miatt kénytelen voltam a kiadás minden gondját és kockázatát magamra vállalni. A boldog emlékezetű Orbán Balázsról tudjuk, hogy milyen nehezen tudta kiadni örök értékű munkáját, a Székelyföld leírását. Mikor könyve nagy nehezen, kötetenként megjelent, budapesti előfizetőinek ő maga hordta szét a példányokat, mert még kifutó fiúra sem telt. A nacionalizmus hamis jelszava alatt becsempészett, puha párnák között nevelt nemzetközi szellem nem tudta megérteni, mosolygott azon a rajongó szereteten, melyet ő szűkebb hazája és népe iránt kifejezésre juttatott és bár munkássága eredményeit kénytelen volt elismerni, még sem állhatta meg hogy egy-egy felszínes kifogással, hitetlen kételkedéssel és gúnyos torz mosollyal hitelét rontani és érdemeit kisebbíteni meg ne kísértse. Hol vannak ma a merész gúnyolódok, ugyan ki emlékezik a nevükre... és milyen magasságban lebeg fölöttük Orbán Balázs dicsőült emléke!? Milyen pótolhatatlan hézag lenne irodalmunkban, milyen keveset tudnánk a Székelyföld és székely nép életéről, ha ez a fanatikus, müvelt, de életmódjában az ősi hagyományokhoz hű, »szittya szabású« testvérünk a divatos hóbortnak hóbortnak együtt csindarattázott volna azokkal, akik minden idegenen kapva azt hitték, hogy eleget tesznek népük iránti kötelességüknek, ha egy-egy talmi népies szinmü élvezetéig leereszkednek.

Mutass kevesebbet