A nemzetközi iparfejlődés és munkamegosztás új irányzatai

A második világháború utáni negyedszázad a nemzetközi ipari fejlődés mennyiségi szempontból legdinamikusabb korszakát jelenti. Világméretekben ebben az időszakban érvényesül legerőteljesebben az ipari fejlődéshordozó szerepe, társadalmi-gazdasági jelentősége, mind szélesebb körben bontakozik ki a legkülönfélébb tevékenységek iparszerű művelése. A történelmi iparosodás első hullámaihoz tartozó országokban kialakul az iparilag érett társadalom és gazdaság, a gyorsított és erőteljes iparosodás útjára lépő országok számának sokasodása nyomán kiszélesedik az iparosodás földrajzi övezete, iparilag korábban elmaradott kelet- és dél-európai, távol-keleti és latin-amerikai országok számottevő ipari potenciált fejlesztenek ki, s ipari-agrár vagy iparilag közepesen fejlett társadalmakká válnak. A hatvanas évek második felétől érlelődő és a hetvenes években berobbanó, világgazdasági méretű fejlődési szakaszváltás a negyedszázados fejlődési irányzatokat több sávon törésponthoz juttatta. Világszerte s a legtöbb nemzetállam számára lényegesen módosultak az iparfejlesztés külső feltételei. A változásoknak csak a leglátványosabb, de korántsem legnagyobb jelentőségű mércéjét jelenti az ipar növekedési ütemének lassulása. Az iparilag legfejlettebb országokban módosul az ipar korábbi társadalmi-gazdasági szerepe, fellazul az általános fejlettségi szint és az iparosodottság közötti összefüggések szorossága. Lassú ipari növekedés, kapacitáskihasználatlanság korszakában óhatatlanul kiéleződik a verseny a nemzetközi és a belső piacokon. Ilyenkor az ipari folyamatok alakulását már nem a kereslet szakadatlan és gyorsütemű bővülése, hanem elsősorban a kereslet szerkezeti átalakulása, súlypontjainak, igényszintjeinek módosulása befolyásolja. Az ipar teljesítményeinek fő mércéje már nem egyszerűen a termelés bővítése, hanem kiéleződött verseny, változó kereslet, a műszaki fejlődés követelményeihez való illeszkedés, költségracionalizálás, reakciósebesség.

Mutass kevesebbet