A néző művészete

"A pénzemért szórakozni akarok Színházba megyek. A jegyet már jó két hete megváltottam. Néha nem is könnyű jegyet kapni ahhoz a színdarabhoz, amelyet látni szeretnék. Meg aztán az embernek meg is kelt gondolnia, hogy mit nézzen meg. Hiszen ha nem is megfizethetetlen a színház, mégis pénzbe kerül. Azonkívül moziba is járunk, rádiót is hallgatunk, televíziót is nézünk, igényünk van zenei élményekre is. Tehát a rendszeresen színházba járó ember is - hacsak nem tartozik élethivatásához a színházba járás - legföljebb egykétszer havonként jut el oda, hogy már délután készülni kezdjen az esti előadásra. A színházi előadásra ugyanis a néző is felkészül. A rádión a különböző hangok, a televízióban a képek és hangok bejönnek hozzánk, ott vannak lakásunkban. Akár pizsamában és papucsban is odaülhetek a rádió elé, még Shakespeare sem sértődik meg, ha házi kényelemben, esetleg vacsora közben hallgatom Hamlet vívódásait. A mozihoz már el kell mennem, be kell ülnöm a nézőtérre, de azért a legszebb filmekhez sem szoktam külön átöltözni. A színház az más. A színház élményéhez az is hozzátartozik, hogy előtte felvesszük a sötét ruhát, átöltözés közben lelkünket is átállítjuk a látnivalókhoz, esetleg még feleségünkkel is veszekszünk, hogy igyekezzék, nehogy elkéssünk. Mindez szertartás, a legtöbbször a siettető zsörtölődés is, hiszen még sohase késtünk el színházból. De a lehetőség gondolata, hogy elkéshetünk, maga is mutatja, hogy amikor színházba készülünk, kilépünk a mindennapos életből és olyasmit igénylünk magunknak, ami az áhítat érzéséhez hasonlatos. Még akkor is, ha kifejezetten vidám, célja szerint pusztán gondűző színjátékhoz készülődünk."

Mutass kevesebbet