A nő a reneszánszban

Jakob Burckhardt híres könyve, "Az olasz renaissance műveltsége", megjelenése óta a reneszánsz kori nők életének leírásában uralkodik a művelt, emancipált asszony alakja. A büszke és öntudatos firenzei patríciushölgyek és az északolasz nemesasszonyok, akiket az irodalom, a festészet és a történetírás egyaránt dicsőít, csaknem annyira szimbólumaivá váltak a reneszánsz egyéniségnek, mint férjeik. Az Alpoktól északra elterülő országok asszonyai viszont, akiket szintén sok arckép örökített meg hűségesen, jámbor polgárasszonyoknak tetszenek mellettük, akiknek élete teljesen a család és a háztartás területére korlátozódik. Mindkét ábrázolás hitelesen mutatja a kor asszonyideálját, ilyen volt az ember az újkor hajnalán. A két szélsőség érzékelteti, milyen sokféle asszonytípus népesítette be a reneszánsz világát, mennyire különbözővé formálták őket a területi és társadalmi különbségek. Vizsgálódásaink középpontjában a kor gazdaságilag legfejlettebb országainak - Németországnak, Németalföldnek, Angliának, Franciaországnak - asszonyai állnak, és természetesen az olasz nők, mert bár Itália gazdasági hanyatlása a XV-XVI. század fordulóján már érezhető, a kultúrában mégis ők mutatnak követendő példát minden szomszédos országnak. Nem feledkezünk meg a reneszánsz kultúrától többé-kevésbé érintett más népekről sem, ha tudunk valami érdekességet asszonyaik életéről.

Mutass kevesebbet