A nő szerepe: főszerep

A ​nők vértelen forradalma az első győzelmek után nem jutott el a végső diadalhoz, hanem csak új, fontos szakaszához érkezett. Hogyan tovább? Erről szól az élő magyar irodalom húsz reprezentatív alkotója. Sokhangú kórus, eltérő dallamvezetés. Illyés Gyula merész ditirambusa – prózában a nők női jogairól, s mintegy ellenpontként Benjámin László a család válságáról. S hogy a fojtogató, a nők önmegvalósítását gúzsba kötő előítéletek nemcsak a férfiak körében élnek: félelmetes példákkal szolgálnak Örkény István, Weöres Sándor, Garai Gábor, s a nők közül Nemes Nagy Ágnes és Jókai Anna írásai. Déry Tibor a nők megnövekedett szabadságáról, Németh László az édenteremtő, fészekféltő asszonyokról vall. Darvas József, Galgóczi Erzsébet a felfedezés izgalmával rajzolják meg a parasztasszonyok most születő személyiségét. Kolozsvári Grandpierre Emil, Karinthy Ferenc, Szabó Magda, Gyurkó László, Csurka István vallja, hogy a nőkérdés megoldása a nők felszabadításának foka, a legérzékenyebb mércéje a társadalom demokratizmusának. Lányi Sarolta, Palotai Boris arról szól: mit jelent anyának lenni? S hódolat is ez a kötet. Mert az emberiségnek felét kitevő férfiakat is asszonyok hozták a világra, asszonyok nevelték, lányok gyújtották szerelemre. Mi ez, ha nem az, aminek Devecseri Gábor nevezte: Főszerep!

Mutass kevesebbet