A növény és élete I-II.

Dr. Szabó Zoltán (szerk.). A növény és élete I-II. Budapest, 1941. Királyi Magyar Természettudományi Társulat (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda). VI + 373 + [3] p. + ; VI + 425 + [1] p. "Mindannak megjelölésére, ami nem embertől alkotott környezetünket teszi, amiről mindennapi tapasztalataink útján tudomást szerzünk, nyelvünknek saját szava van: természet. Ezt a fogalmat a legtöbb európai nyelv a latinból kölcsönzött n a t u r a szóval fejezi ki. A magyar nyelvben a természet szó ilyen értelemben már 1500 körül használatos volt (Nyelvtörténeti szótár). A Czuczor- Fogarasi-féle régi magyar szótár (1874) a természet szó több jelentését közli. Ezek közül minket most csak az első érdekel. E szerint a természet „Eredeti érteményben jelenti az érzékek által közvetlenül észrevett földi testek mindenségét, melyek földünk örök és szükségképeni törvényeinél fogva teremnek, s melyeket a tudományos nyelv három osztályra, ú. m. állatok, növények és ásványok országára különített el; és ez a külső természet. Latinul: natura (naturata) a nascor igétől, mint a természet a terem vagy teremik igétől. Életszerves és életszervetlen természet. Vizsgálni, tanulmányozni a természetet. Természet leírása". Mi az „életszerves természettel" akarunk megismerkedni, azokkal a természeti tárgyakkal, melyeket élőlényeknek nevezünk. Élőknek azért, mert mindazokat a jelenségeket feltüntetik, amelyek összességét az élet szóval fejezzük ki. Ezek a jelenségek a táplálkozás, növekedés, szaporodás, érzékenység és mozgás. " (A természet világa. VII.-VIII. kötet.) Félbőr.

Mutass kevesebbet