A nürnbergi mesterdalnokok

A Wagnerről szóló irodalom mérete köztudomásúan óriási. Páratlanul bőséges, részletező krónikák írták le Richard Wagner életútját: rövid recenziók és kötetnyi monográfiák kommentálták - néha egekig szárnyaló, tömjénező magasztalással, néha a süket értetlenség dühével - művészi alkotásait. Olvashattunk Wagnerről, mint a német nemzeti (sőt, az egyetemes, emberi!) sors egyedülálló prófétájáról - és mint a művészet, a kultúra, az erkölcs megmételyezőjéről. Művészetének hatása kezdettől fogva nem pusztán zenei kérdéseket vet fel és élez ki. Róla nem egyszerűen nézetek, megítélések, - szenvedélyek csapnak össze minduntalan, máig is. Nem csoda ez. Elvakult hívő, és vagdalkozó vagy gúnyolódó ellenfél egyaránt érezhette - ha nem is sok tisztázta-tudatosította közülük - , hogy Wagnerről vitázva, egy kor égető sorskérdéseit feszegeti, az életet, a történelmet vallatja. Mert ezt teszi ez a művészet maga is. A csillapíthatatlan, lázas indulat, amellyel a zenei dráma művészi képeiben válaszokat, állásfoglalásokat, megoldásokat keres kora létkérdéseire (ahogyan ő kiválasztja, átéli őket), - ez az indulat ma is gyújtó energiákat termel még, körülötte, mellette és ellene.

Mutass kevesebbet