„A ​nyelv ma néktek végső menedéktek…”

„A ​világon mintegy tizenötmillió ember tartozik a magyar anyanyelvűek közösségébe. Közülük csak tízmillió használja a közösség nyelveként az anyanyelvét. Minden harmadik magyar e közösség keretén kívül kisebb-nagyobb távolságra – van, hogy tízezer kilométerre – él. Változó anyagi, illetve osztályhelyzetben, sok helyütt teljesen egyenrangú polgáraként a zömükben más nyelvű közösségeknek. De még a legtökéletesebb politikai és gazdasági egyenrangúság esetén is valamiféle hátrább szorultságban mindaddig, amíg teljes egyenrangúsággal anyanyelvén tudja vagy akarja magát kifejezni. Amíg ahhoz van kötve, illetve ahhoz ragaszkodik. És földerül az arca, mert megkönnyebbülést – fölemelkedést – érez még Pennsylvania bányáiban és Afrika legelveszettebb zugában is, ha anyanyelvi társa akad. Azaz legjobban épp ottan. Tudtommal nincs még egy európai nyelv, amelynek beszélői olyan arányban volnának szétszórva a világban, mint a miénk. S ezekhez mi a viszonyunk? Helyesebben: mi ma a mi – a zömbeliek -viszonya?" – teszi föl a kérdést mindannyiunk Illyés Gyula alapvető esszéjében, a Hajszálgyökerekben. E viszonyt – nemcsak Trianon óta, hisz szétszóródásunk – szétszóratásunk már Madéfalva, sőt Muhi vagy talán már a honfoglalás idején megkezdődött, leginkább az ambivalens jelzővel illethetnénk. Mindig voltak az írástudók s a társadalom különböző rétegei körében, akik figyelmeztek a különböző okokból határokon kívül szorultak gondjaira, értékként kezelték a velük való kapcsolattartást. Mások – napi robotuk, az ismerethiány vagy jellemük okán – a közömbösség álláspontját képviselték-képviselik. Végül, nem elhanyagolható azoknak a száma, akik a szolidaritás imént említett megnyilvánulásait talán még ma is károsnak ítélik, s mindent megtesznek ama hajszálgyökerek és az azokat éltetők elfűrészeléséért. Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Szent László Akadémia az előző évezred utolsó évében szabadegyetemi programot hirdetett „Küzdelem a magyar nyelvért a három régióban" címmel. Az összejöveteleken a Kárpát-medencei kisebbségi magyarság, az anyaország és a nyugat-európai szórvány anyanyelvi állapotát s az egyes tájainkon zajló folyamatokat vette számba, jeles – főként határon túli – előadók segítségével. Kötetünk ezen, a magyar-magyar kapcsolatokat magától értetődően értéknek tekintő előadássorozat anyagának írásos dokumentuma. (Székely András Bertalan)

Mutass kevesebbet