A nyelvtipológia klasszikusai - Szemelvények a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig

Az európai népek nyelvei, különbségeik a korábban tanulmányozott klasszikus nyelvektől, s később egymástól is, már a polgárosodás kezdetei óta izgalmas kérdéskör volt mind a laikusok, mind a hozzáértők számára. Mélyebb vizsgálat tárgyává mindez azonban csak XVIII. században lett, s a következő század elejére emelkedett a tudomány szintjére. Ma a nyelvhasonlításnak alapjában három irányzatát ismeri a nyelvtudomány. Az egyik a történeti-összehasonlító nyelvészet, amely a nyelvek rokonságát, a nyelvcsaládok rendszerét kutatja. A másik az areális nyelvészet, melynek tárgya az egy földrajzi térségben élő nyelvek egymáshoz hasonult sajátosságai. A harmadik pedig a kortárs nyelvtudomány egyik legpezsgőbb nyelvhasonlítási ága: a nyelvtipológia. Ez a diszciplína a világ nyelveinek összevetésével a nyelvek, illetve a meghatározott nyelvi funkciókat ellátni képes szerkezetek típusait igyekszik megállapítani, empirikus vizsgálat alapján válaszolva arra a kérdésre, hogy milyen különböző módokon épülhet fel egy emberi nyelv. A három megközelítés akár ugyanazon nyelvek között is három, egymástól lényegében független viszonyt állapít meg. Ám nem mindig volt ez így. Könyvünk szemelvénygyűjtemény a nyelvtipológia első nagy korszakából, a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig, melynek során a tipológia, a történeti-összehasonlító nyelvészet kebelében, éppen megszületésének, kiválásának, önállósulásának harcait vívta. De bármennyire lassan derült is ki e megközelítés függetlensége a nyelvrokonság kérdéskörétől, s egyszersmind a nyelvvel kapcsolatos antropológiai, filozófiai, sőt esztétikai teóriáktól, ennek a korszaknak, kiemelkedő nyelvészek munkássága révén, mégis alapvető felfedezéseket köszönhetünk, mindenekelőtt a nyelvek alaktani típusainak kimutatását. Ily módon ez a két évszázados időszak képezte a modern nyelvtipológia előtörténetét, melynek áttekintése nemcsak az általános nyelvészek (és persze különösen a nyelvtipológia jelenlegi és leendő szaknyelvészei) számára elengedhetetlen, hanem bízvást ajánlható minden olvasónak, akit érdekel az emberi nyelvek - s nemkülönben a megértésükre törő kísérletek - lenyűgöző sokfélesége. A szemelvénygyűjtemény szerkesztője és a bevezető tanulmány szerzője, Havas Ferenc a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora, a nyelvtipológia és a nyelvtudomány-történet kutatója és oktatója.

Mutass kevesebbet