A nyomdászat története II.

Novák László. A nyomdászat története II. könyv. XVI. század. Budapest, [1927]. Magánkiadás (Világosság Könyvnyomda Rt.). 148 p. (Grafikai Művészetek Könyvtára). Fekete-fehér és színes illusztrációkkal, korabeli hirdetésekkel. A Grafikai Művészetek Könyvtára egész tipográfiai elrendezése, beleszámítva a könyvtábla megtervezését is, Dukai Károly mesterszedőgrafikus munkája. Egészvászon. / Még követetlenül a föltalálása utáni első időkben sem volt akkora tekintélye a nyomdászatnak, mint későbben, a tizenhatodik század folyamán, a reformáció világrengető mozgalmai közepette. Amíg korábban művész volt a nyomdász, a jobbmódúak esztétikai meg kulturális szükségletei egyrészének világrahozója: ebben az új, tizenhatodik században apostoli hivatása lépett előtérbe, belesorakoztatva tisztelői és bámulói sorába az emberek százmillióit. A reformáció századának szokták nevezni ezt a tizenhatos évszázat, a reformáció fogalmától pedig elválaszthatatlan a nyomdászatnak, a szószékről elhangzó ige megmilliomszorozójának a fogalma. Luther, Kálvin és Servetus gigantikus vezérlő alakjai körül ott csoportosul fehérzubbonyos tipografus-őseink tömege, csupa alvezére és kvártélymestere a hit és szellem akkori világháborújának. Nélkülök, a tipográfia nélkül a legtündöklőbb ékesszólású reformátor is a Husz Jánosék sorsára jutott volna; a könyvnyomtatók mozgósították mögéjük a győzedelmek megvívóit: a városi polgárságnak és kézmíveseknek meg a falusi földmívelő-híveknek az eszméért életét is föláldozni kész, végeláthatatlan tömegeit.

Mutass kevesebbet