A pajzán griffmadár I-II.

"...az én novelláim, ha ugyan be nem csapott a mesélőjük, nem mesék, hanem igaz históriák... Nem tagadom, hogy vannak olyan novelláim is szép számmal, melyek nemcsak hogy nem erkölcsösek, hanem készséggel elismerem, hogy mélységesen erkölcstelenek... azt azonban nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ezért megrovást érdemelnék. Megróni, megbélyegezni azt kell, aki e bűnöket elköveti, nem pedig azt, aki ír róluk" - mondja egyik novellájának ajánlásában Matteo Bandello, a Boccaccio utáni olasz próza első igazi nagy alakja. Az irodalomban ritka értékeket és felüdülést egyaránt kereső olvasó mindenképpen ismerőst üdvözölhet a gyűjtemény negyvenkilenc novellájában. Nem csupán azért, mert megtalálhatja köztük Heltai Néma leventé-jének vagy az ismerős történetek közül is a legismertebbnek: Sakespeare Rómeó és Júliá-jának az eredetijét, hanem azért is, mert Bandello hol ünnepélyesen komoly, hol meg pajzánul harsány mesemondásában, ezekben az "igaz históriákban" mindig erre a gyarló emberi világra ismerünk rá. Bandello stílusa nem poros, meséi élvezetéhez semmiféle tudós beleélés nem szükséges: elbeszéléseiben a XVI. század Itáliájának és fél Európájának mozgalmas élete, fejedelmi és királyi udvarok, városok és falvak, paloták és bordélyházak népe elevenedik meg.

Mutass kevesebbet