A Pákh Albert társaság évkönyve 1993-1994 (dedikált)

Sokakban felvetődik a kérdés: miért alakítanak emberek társaságokat egy atomizálódó, bizonytalan világban? Ahol az egyén elsősorban önmagára van utalva, saját maga gondjaival van elfoglalva és számtalanszor magával a túlélés tényével kell megküzdenie. Egyik távolabb élő barátom a közelmúltban szintén hasonlóképpen fogalmazott szándékainkról értesülve úgy érezte nem kedvez a kor a társaságoknak, összejárásnak, együttgondolkodásnak, cselekvésnek. Én úgy látom: éppen e zavaros, átmeneti korszakban, ebben a tájékozódási pontokat nélkülöző, értéket összekuszáló időben van fokozottan szükség arra, hogy hasonló gondolkodású, egymáshoz valamilyen módon kötődő emberek találkozzanak, összejárjanak. S ha szerencsés esetben ezek a találkozások, beszélgetések közös ténykedésben is megnyilvánulnak, úgy lerakhatok alapjai egy értelmes, hasznos célért, elképzelésekért folyó tevékenységnek. Fokozatosan talán kialakulhat egy összetartó erő, s olyan dolgok jöhetnek létre, amire az egyén, de tágabb környezete is jó érzéssel tud gondolni. Megelégedéssel, megnyugvással tölti el az, amit csinál. Mert ha sokszor a jelenben fel sem ismerik értékét a tettnek, a jó, az értékes mindenképpen megtalálja helyét az egészben.

Mutass kevesebbet