A pályatárs szemével

Domokos Mátyás "négykezes tanulmányoknak" nevezi a kötetében olvasható beszélgetéseket, eszmecseréket, amelyeket mai irodalmunk fejlődéséről (és fejlődészavarairól), irodalmi és - ezzel összefüggésben - társadalmi életünk alakulásáról folytatott 27 költővel, íróval, filmalkotóval - a felvetett kérdések illetékes szakembereivel. A beszélgetések harmadik, láthatatlan résztvevője pedig maga az olvasó, aki továbbgondolhatja, továbbvitathatja az olvasottakat, s az eltérő véleményeket személyes ítélőmérlegére helyezve kialakíthatja a saját felfogását. Cseres Tibor: Az író számára igazából nem létezik taktikai meggondolás. Csurka István: Új világképet kellene felrajzolni: ez volna a feladat. Minden nemzedéknek ez a feladata. Ennek a felrajzolásához csak meggondolások nélkül lehetnek hozzáfogni. Garai Gábor: Elkötelezett költő, közügyekben érdekelt költő általában csak akkor lehet tisztességes, ha hiányérzeteit fogalmazza meg. Hernádi Gyula: A groteszk, a parabola sok mindent kifejez, csak azt az aktuális és lényegi ütközést nem fejezi ki, amelyben a színház közönsége nyakig benne él. Illyés Gyula: A szellemi élet a XX. század közepe óta nem tud belelátni a politika szövevényébe úgy, mint kívánnánk. Semmi más nem marad így számunkra, mint egy erkölcsi magatartás: percenként megmondani azt, hogy mit tartok én, úgy is mint szépíró, jónak, mit tartok rossznak. Karinthy Ferenc: Már a regényeket, a történelmet is így olvasom: mindig az üldözött, a vesztes oldaláról. Nemes Nagy Ágnes: Az a szerencséje minden jó versnek, hogy sohasem értik meg őket teljesen. Páskándi Géza: Én moralitás nélküli esztétikumot nem ismerek. Pilinszky János: A költő viselje el korát, olyan alázattal, mint Beethoven. Tandori Dezső: Minden költő - több ezer éves személy. Vas István: Költői és általában irodalmi szabadság tekintetében az ember elvben nem elégedhetik meg kevesebbel, mint a teljessel, tehát az a kívánatos, hogy a költő szabadságát ne nyirbálja meg semmi... Mi a költői szabadság? Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Weöres Sándor: Az értelmetlen vers: egy rendezettebb, egyszerűbb, áttekinthetőbb világ iránti nosztalgia.

Mutass kevesebbet