A pápa lakodalma

Az ​utóbbi két évtizedben az európai színházi közönség mintha újra megtanult volna dühöngeni, botrányt okozni, elégedetlenkedni. A kiváltó ok: Edward Bond darabjai, amelyek egyesek szerint pusztító, mások szerint megváltó hullámként gyűrűztek végig Európa legjelentősebb színházain. Edward Bond darabjaitól azonban nemcsak a botrány, hanem a siker is elválaszthatatlan; Európa-szerte mindenhol a legjelentősebb rendezők állították színpadra műveit, melyek kivétel nélkül mindenhol alaposan felkavarták nemcsak a közönséget, de a színházi világot is. A modern angol színház színpadán – ahonnan annyi kiváló szerző indult már el a világhír felé, s ahol ma is több az ígéretes drámaíró, mint bárhol egyebütt – már egy évtizede vitathatatlanul Bond számít a legizgalmasabb egyéniségnek. Kötetünk négy színműve – köztük a Vígszínházban 1976-ban bemutatott Fej vagy írás is – fejlődésében mutatja be a szerzőt. Nevéhez a „kegyetlen színház” jelzője kapcsolódik; ez a kegyetlenség azonban valójában nem a színház kegyetlensége, hanem a mindennapi életé, s Bond színpadára az abszurditásig vitt elidegenedéssel tör be. Maga a valóság vált kegyetlenné – ez Edward Bond színműveinek legfőbb mondanivalója.

Mutass kevesebbet