A paradicsomban is ott a pokol

Hitler hatalomátvétele után Németországban már nem lehetett megmaradni azoknak a művészeknek, akik nem tartoztak a Führer rajongói közé. Az első regénye (Nyugaton a helyzet változatlan) óta pacifistának számító Remarque hogy is tudott volna létezni ebben a háborúra készülődő", gyűlöletre uszító országban? Előbb Franciaországba, majd az USA-ba emigrált. Hasonlóan gondolkodó honfitársaival együtt számtalan változatát élték meg az emigráns létnek. Ebből az alapélményből született ez a regény is. A bizonytalanná váló Európában leginkább az életüket kellett félteni. Megváltásként fogadták aztán a hírt, ha valamelyik tengerentúli országba beutazó vízumot kaptak. De - mint ennek a regénynek a hősei is - megérkezvén az új hazába, hamarosan rádöbbentek, hogy ez az új haza csak a puszta életet jelenti számukra. A vágyott Amerika, amit odaát földi paradicsomnak hittek, nem tudja megszabadítani őket önmaguktól. Szorongásaik, fájdalmaik, az otthon hagyottak utáni kínzó sóvárgás, miattuk érzett bűntudat poklai mindennapi kísérőjükké lesznek. Hiába születnek barátságok, szövődnek szerelmek, alakul ki körülöttük a belterjes emigráns lét valósága, úgy tűnik, mindez csak pótcselekvés, az igazi realitás a számkivetettség, a szülőföld elvesztésének szomorúsága. De közben létezniük kell, hiszen csak az éli túl az emigrációt, akiben megmarad a remény, aki makacsul hisz abban, hogy az élet nem áll meg, és úgyis kiforogja magából a pozitív jövendőt. Ebben segít a szerelem is - a legéletképesebb hős számára megérkezik a boldogság Natasa, a gyönyörű manöken személyében...

Mutass kevesebbet