A parfüm

Az illatok az orron át egyenesen a lélekig hatolnak. Beszívom az antikvár könyvek illatát, és ismét nyolcéves vagyok: ott kuporgok a könyvtár hátsó sarkában, ahová az ifjúsági könyveket suvasztották, és tágra nyílt szemmel válogatok az elképesztő választékból. Futás közben megcsap a nyíló orgona illata, és máris a főiskolás szerelmem mellett sétálok egy hatalmas, virágba borult orgonafa alatt. A sülő mézeskalács és a forralt bor illata életem első maradéktalanul boldog karácsonyát idézi. Nincs még egy olyan inger, ami annyira felkavaróan hatna az emberre, mint az illatok. Nincs az a festmény, zene vagy írás, ami tized olyan élesen fel tudna idézni szemlélőben egy hangulatot, mint egy intenzív illat. De az illat nem maradandó. A nyári zápor utáni friss illat ugyanúgy az enyészeté lesz, mint a másnaposságtól pállott borverejték. Süskind könyvének egyik zseniális ötlete abban állt, hogy nem csupán felismerte, hogy az ember képtelen szabadulni az érzékszervei fogságából, hanem volt mersze azt az érzékszervet kiválasztani, amely a legérzékibb ingereket közvetíti. A másik zseniális ötlete az volt, hogy ezt a motívumot a zsarnokság és a magát a zsarnokságnak önként alávető emberek témája köré építette fel. Jean-Baptiste Grenouille, akit megtett a könyve főszereplőjének, torzszülött. Nem azért, mert élesebb szaglással rendelkezik, mint a legjobb vadászeb, hanem mert olyan csökevényes a lelke, hogy hiába ismeri fel az összes illatot és érzékeli az emberekben a tiszta vonzerő esszenciáját, ezt nem elragadottan élvezni, hanem megkaparintani és uralni vágyik. Olyan vadul sóvárog a szeretet, pontosabban az iránt, hogy bálványozzák, hogy ezért bármit megtesz. Ha nem egy emberformájú kullancs lenne, akkor szinte tiszteletre méltó lenne az elszántsága. Mivel azonban semmilyen nehézség, a legsivárabb nyomorúság sem tudja megérinteni a lelkének csökevényét, még annyi szánalmat sem képes kelteni, mint egy pincebogár. Mikor végül elérkezik a megdicsőülésének órája, megvetően ébred rá, hogy hiába uralhatná immár az egész világot, mégis magányos maradt. Azt elérheti, hogy bálványozzák, de ő pontosan tudja, hogy őszintén, szívből szeretni soha nem fogják. Hamis a győzelme, mert csak kicsikarta a szeretetet. Hiába a csökevényes lelke, ezt még ő sem képes elviselni. S azzal, hogy ezt felismeri, és nem kér belőle, valójában morálisan magasabb szintre emelkedik, mint a történelem számtalan zsarnoka, akik nem csupán élvezték ezt a talmi imádatot, de minden szívfájdalom nélkül tiporták le híveik tömegét, hogy a hatalmat megtarthassák.

„A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror.”

A különleges szaglóképességű parfümkészítő gyilkos története. Így tömören kifejezve túl egyszerű. A szeretet parfümjének megszerzéséért pusztít. Ez elég ellentmondásos. Személyisége is szélsőséges, mert emberkerülő, ugyanakkor önmagát sem érti meg. Érdekes jellemvonása, hogy míg minden illatot extrém jól érez, neki nincs illata. Csak a szerint viszonyul hozzá a környezete, hogy ő milyen illatszert készít. A történet az illatszerek elkészítésének megtanulásával indul, majd a tökéletes parfüm keresésével folytatódik. Nem csak az illatot keresi, közben önmagát is. Izgalmas olvasmány, olykor tanulságosan lelketlen.

1766-bana Francia grasse városában a parfüm készítő Jean Baptiste Grenoullit halálra ítélték 13 nő meggyilkolásáért.Az ifjú 22 ével ezelőtt a halpiacon született.Arvahazban nő fel, más mint a többi gyerek.Harom évesen se járni,se beszélni nem tud,a szagokon keresztül próbálja megismerni.Felnove cserző üzem ben dolgozik, így jut el Párizsba.A városban magával ragadja egy álom szép lány illata.Veletlenul megöli.Majd próbálja magába szívni elhalvanyolo illatát.Grenouille minden vágya,hogy az illatot újra érezhesse.... Izgalmas, romantikus krimi, cselekmény dús!

Nagyon részletes a leírás. Imádtam a könyvet.

A szerző rendkívüli érzékletességgel írja le az illatokat, a szagokat, és egyúttal a főszereplő lelki világát, melynek köszönhetően a könyv egész hangulatát borzongás és balsejtelem hatja át.

Az író annyira részletesen írja le a szagokat, illatokat, hogy az ember szinte maga is érzi. Hihetetlen.

Ajánlom a könyvet.