A Pece-partról jöttem

"Beismerem, vágáns életet éltem." De mi mást tehetett volna az a színművész, aki, ha kiállt a színpadra, egyszerre tűnt Ady, Wass Albert és François Villon reinkarnációjának... Óriási űrt hagyott maga után Erdély nagyváradi színészkirálya, akinek filmvászonra kívánkozó regényes önéletírásában nem csak a magyar művészvilág, de a romániai mindennapok kisebbségi megaláztatásának történelme is végigvonul. Az ötödik kiadást megért kötetből kiderül, milyen kegyetlen, nehéz és persze "vágáns" hatások vezették el a pályáig Varga Vilmost (1931-2016), aki szépen lassan az örökké kísérletező, megalkuvást nem ismerő magyar művész archetípusává vált. Nem túlzás kijelenteni, hogy bátor - és többször betiltott - alakításai nélkül nehezebb lett volna magyarnak lenni a diktátor Romániájában. De a rendszerváltás után sem vesztett a lendületből: végigturnézta Európát, anyanyelvi missziót vállalt Ady, Villon és Madách segítségével, 320 ezer kilométert utazott, csak hogy elvigye a magyar szót Ulmig, Stockholmig, a tengerentúlig. Feleségével, Kiss Törék Ildikó színművésznővel mindeközben létrehozta az ország egyetlen magánszínházát, ahol az elsők között fedezték fel újra Wass Albertet. A szellem sorsa egyértelmű a haza és a nemzet sorsával. Márai mellett ezt Varga Vilmos is tudta és vallotta is, amit a mai feszült világhelyzetben sem lehet elégszer hangsúlyozni. Ezért aktuális, kortalan ez a könyv, akár csak a szerzője volt. (Balázs D. Attila) Varga Vilmos 1931-ben született a Bihar megyei Hegyközkovácsiban. Színművészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végezte. Diploma után 1957-ben a temesvári színház magyar tagozatához szerződött, innen került 1968-ban a nagyváradi társulathoz, amelynek 27évig vezető színésze volt (1968-95). 1983-85-ben a bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémián rendezői oklevelet is szerzett. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. Legendás Ady és Villon estjeinek műsora nagylemezen is megjelent, ami a művész népszerűségét a határon túl is meg növelte. A hetvenes évek végétől több előadást tartott a Kaláka együttessel. Díjai, kitüntetései: Országos Színházi Fesztivál I. díj /1969/ Bukarest Ex-aequo-díj /1973/ Bákó Ady - emlékplakett az magyar kormánytól / 1977/ Dénes Zsófia Ady-alapítvány díja /1985/ Magyar rádió díja a Megfogyva bár... műsorért /1994/ Litera-turné díj Bp. /1995/ A legjobb férfialakítás díja / Páskándi: Kérjük a lábat letörölni /1999/ A legjobb férfialakítás díja / Kocsis István: Bolyai János /2002 / Kisebbségi Színházak Kollokviuma Közönségdíj /2003/ (Wass Albert: Üzenet az otthoni hegyeknek) MagyarÖrökség Díj /2007/ Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem - Aranyoklevél /2008/ - 50 éves színművészi pálya RMDSZ Bihar -Életműdíj /2009/ EMKE - Gróf Bánffy Miklós-díj /2014/ Magyar Keresztény Akadémia - Cornelius-díj /2015/ Magyar Kultúra Lovagja /2016/

Mutass kevesebbet