A polgári demokrácia mítosza és valósága

Ágh Attila a polgári demokrácia fejlődésének történeti és elmélettörténeti feldolgozásával a magyar marxista politikaelméleti gondolkodás egyik nagy adósságát törleszti. Írása új közegbe helyezi a demokráciáról folyó hazai vitákat is, melyeket vagy a demokrácia problémáinak dogmatikus elhárítása, vagy pedig, ellenkezőleg, a demokrácia nyugati elméleteinek - gyakran csak ideológiáinak - kritikátlan elfogadása, illetve átvétele jellemez. A szerző törekvése egyrészt az, hogy a demokrácia problémáját és annak teoretikus reflexeit történelmileg konkrétan, mint különböző társadalmi törekvések politikai és szellemi kifejeződősét vizsgálja, feltárva ezzel mindenkori ideológiai funkcióit is, másrészt pedig, hogy bemutassa a polgári szakirodalmának legújabb, igen önkritikus, elméletileg igényes polgári és marxista vonulatát. A monográfia szerkezetileg két részre oszlik, egy elmélettörténeti és egy történeti blokkra. Az elsőben a demokrácia fejlődésének és problémáinak koncepcionális, elméleti reflexióval találkozunk, miközben háttérként maguknak a demokratikus struktúráknak a változását is jelzi a szerző. Elemzi a jóléti államnak a hetvenes években kezdődő válságával beálló újabb fordulatot, amely a demokrácia válságának elméleteit produkálta, és ismerteti ennek baloldali és jobboldali változatait. Ez a "legmaibb" része az anyagnak; a szerző nagy teret szentel az ún. "atlanti vitának" - az Európa és Amerika megváltozott viszonyára reflektáló elemzéseknek és ideológiai törekvéseknek - valamint részletesen elemzi a demokrácia vonatkozásában a neokonzervativizmus egész érvrendszerét. A mű második része a demokratikus struktúrák történelmi változásait, ill. változatait tárgyalja. Elemzi a politikai fejlődés problémáját, amelyről kimutatja, hogy nem feltétlenül azonos a demokratikus fejlődéssel általában. Nagy teret szán a demokrácia paradoxonainak vizsgálatára s az ezzel kapcsolatos viták ismertetésére. A szerző arra törekszik, hogy a demokráciát demisztifikálja, mégpedig nem a polgári demokrácia puszta látszataként való leleplezése értelmében - tucatnyi ilyen írás van -, hanem az idők során rárakódott mítoszoktól való megtisztítása érdekében, ami minden elfogulatlan vizsgálódás előfeltétele. Ágh épp a történetiség elvének érvényesítésével veszi elejét az ilyen ideológiai túláltalánosításoknak.

Mutass kevesebbet