A politikai gépezet 1951 tavaszán Magyarországon

Huszár Tibor akadémikus monográfiájának középpontjában Sántha Kálmán világhírű agysebész Akadémiáról való kizárásának, illetve a debreceni Egyetem Ideg- és Elmeklinikájáról történő eltávolításának ügye áll. Sántha Kálmánt 1944-ben az ideiglenes Nemzetgyűlés alelnökévé választják, közéleti szerepvállalása a demokratikus átalakulás időszakában azonban időleges csupán. 1948-ban harcot kezd a helyi hatalmasságokkal, 1949-ben lemond a Magyar Tudományos Akadémián viselt tagságáról, szembeszáll Gerő Ernővel. 1951-ben négy jelentéktelen feljelentő levél, amely szerint egyetemi előadásán a sztahanovista mozgalmat kapcsolatba hozta a neurózissal, ügyét újra napirendre tűzi. A kötet betekintést nyújt az ötvenes évek politikai gépezetébe: az egyetemek, a vidéki helyi társadalmak, a minisztérium-egészségügy világába, az Akadémia testületeibe, valamint abba, hogy a politika és a szigorú pártirányítás, illetve -ellenőrzés minden teret átszövő döntési szintjein hogyan élik át, gerjesztik vagy fékezik e konfliktust. A könyv anyaga kiterjedt levéltári kutatásokon alapul, s függelékében közli a legfontosabb dokumentumok teljes és eredeti szövegét. Huszár Tibor akadémikus (1930) a szociológia tudományának magyarországi intézményesítésében vállalt kiemelkedő szerepet. Megalapítója és 1983-92 között vezetője volt az ELTE BTK Szociológia Tanszékének. Az ELTE Szociológiai-Szociálpolitikai Intézetét és Továbbképző Központját, 1992-ig alapító igazgatóként vezette. Főbb kutatási területei: az értelmiség szerveződése és szociológiai jellemzői; a politikai elit és a „tudás"-elit - mindenekelőtt a tág értelemben vett akadémiai értelmiség - történelmileg változó viszonya; az államszocializmus politikai rendszerének politikai gépezete. 1987-től Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Mutass kevesebbet