A politikai katolicizmus Magyarországon 1890-1950

A polgári fejlődés természetes velejárójaként jelentkező laicizálódással a katolikus egyház olyan reakciót igyekezett szembeállítani, amely magába foglalta a népies igényű szociális mozgalmakat és ideológiát is. Először az egyházpolitikai küzdelmek mezején tudatosult az egyház válsága. A kötet ennek a válságnak fél évszázados történetét kutatja, egyes katolikus vezéregyéniségek, széles körben ható ideológiai áramlatok, vagy több-kevesebb sikert felmutató katolikus szervezkedések megragadásával. A szerző által kiemelt történeti csomópontokban éleződött ki a politikai katolicizmus és a társadalmi haladás permanens konfliktusa. A bemutatott katolikus portrék - Prohászka, Bangha, Giesswein - a politikai és szociális katolicizmus egy-egy alternatíváját képviselik. A bukásból ismét egy név tűnik elénk mint meghatározó jelenség: Mindszenty József prímásé, de ő is inkább csak a tagadás szellemének meghökkentően csökönyös merevségével. A kötetet összetartó gondolat a keresztény szociális eszmék és azok megvalósítására irányuló mozgalmak marxista bírálata. A századelő modern katolicizmusának értékelését, a "kurzus-keresztény-szocializmus" ellenforradalmi lényegének bemutatását igen jól oldja meg a szerző. Az 1930-as évek katolicizmusának egyetemes kerete volt az Actio Catholica, amely a kötetben elemzett hivatásrendi szervezeteket - KALOT, KALÁSZ, EMSZO, Hivatásszervezet, KIOE - létrehozta és inspirálta. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt történetének elemzése arra ad választ, hogy lehetséges volt-e a népi demokráciával szembe egy kereszténydemokrata alternatíva állítása. A szerző a kötetben tárgyalt időszak bonyolult történeti folyamataiba szervesen ágyazza be a politikai és szociális katolicizmust, mint a magyar múlt le nem becsülhető és figyelmen kívül nem hagyható komponensét.

Mutass kevesebbet