A politikai szocializáció

A ​társadalom minden új tagjának meg kell tanulnia saját politikai rendszerében élni, azaz meg kell ismernie azt a közösséget, amelyhez tartozik, és osztoznia kell az alapértékek ama részében, amelyek a tagokat összekötik egymással, feltéve, hogy legalább részben be akar illeszkedni a közösségbe. Ugyanakkor meg kell tanulnia a politikai rendszert is, vagyis azon normák, szabályok és hatalmi struktúrák összességét, amelyek megteremtik a politikai rendszer sajátos arculatát. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindezeket el kell fogadnia, hanem azt, hogy szocializációja során kialakít magában bizonyos hajlamokat, véleményeket és attitűdöket, amelyek később e normák, szabályok és struktúrák elfogadására vagy elutasítására vezetik, és amelyek arra fogják sarkallni, hogy eljátssza az aktív vagy a passzív állampolgár, a reformátor vagy a forradalmár, a demokratikus vagy a tekintélyelvű hatalom stb. szerepét (…) A politikai identitás és ezen keresztül az egész politikai rendszer tartóssága egyrészt az alapvető közösségi értékek teljes vagy részleges elfogadásától vagy elvetésétől függ, másrészt a normáktól és a játékszabályoktól, valamint azoktól a hajlandóságoktól, amelyek kialakulnak a gyerekben valamely ideológia elfogadására. (…) Nagyon tág értelemben azt mondhatnánk, hogy a szocializáció mindazokban az esetekben „politikai”, amikor – változó mértékben – magyarázatot nyújt bizonyos attitűdök kialakítására, bizonyos magatartások keletkezésére, bizonyos politikai szerepek eljátszására való hajlamra. (…) A gyermekkori politikai szocializáció elsődleges minden máshoz képest, és ennélfogva kontextusként, terepként és keretként szolgál minden későbbi szocializáció számára. Az utoljára elsajátított információk, az utolsó tapasztalatok mélyrehatóan megváltoztathatják az első attitűdöket és véleményeket, de mielőtt elérnék céljukat, szembesülnek a régebbi érzelmekkel, a régebbi hitekkel, az előző információkkal. (…) Egy változás az alany személyes helyzetében, vagy a rendszer politikai kontextusában, módosíthatja az egyének magatartását anélkül, hogy annak az értékrendnek a teljes megsemmisülését is okozná, amely az előző magatartások mögött rejlik. (…) Nincs – nem is lehet – univerzális szocializációs modell, mert a szocializáció mindig az egyén történelmének és az egész társadalom történelmének a gyümölcse.

Mutass kevesebbet